Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
L nvy Tűz 1 4. Kern tudom. Pap s talán költő is vagyok, de próféta az nem. 5. Az előszó kitűnő, szellemes éa élvezetes lráe. Hangvétele? Épp emiatt nem vállalom a szerkesztőségi tagságot. Mert azért bizonyos fokig a ta ok le, ha már egyszer szerkesztők, felelősek a lapban megjelentekért, különösen, ha mint magam is, nemcsak költők és irék. Csikágóban nem volt -ar^ól azó, shogy a lap politizálhatni ás személyeskedni fog. Ez uj dolog számomra. Minden hozzáértés és ktákríxittin eredmény nélkül politizálgató és kiábrándítóan személyeskedő sajtótermék bőven akad az emigrációban, CzUksőgtelen a számukat gyarapítani. Viszont az egyetemes magyar irodalmat szolgáló, kitünően szerkesztett, tehetségeket és várbeli Írókat, költőket megszólaltató folyóirat mór kevesebb van. A politizálás megosztja az olvasótábort. Kern a ml feladatunk. A személyeskedés hasonlóképpen. kár volt az előszóban kipellen-érezni a Magyar Műhelyt, főképp a-y olyan lap részéről, amely még meg sem indult> amikor a Magyar Műhely 16 év alatt több mint félszáz számot bocsátott útra a világ minden részébe, gyönyörű kiállításban, a ml tagadás., a lemelőrehaladottabb magyar irodalmat képviseli. felületes éa téves az előszónak az a megállapítása is, hogy a Kanyar Műhely " megtartott pár emigráns Írót é3 költőt munkatársai sorában Csak a legutóbbi számok e gyikét kell fellapoznunk, hogy meggyőződjünk az ellenkezőjéről, mert tár a munkaközösség soraiban is több, mint «gy tucat Író éa költő nevével találkozónk Albert váltéi Vitéz Györgyig, nem beszélve azokról, akik nincsenek benne a munkaközösségben, mint jómatarn, de rendszeresen Írnak a lapba. Végül pedig a Magyar Műhely úgyszólván az egyetlen". cr;i--rár.3 magyar irodalmi folyóirat, amelyet kimondottan Írók és költők szerkesztenek. amás levele Makkai Adómnak (részlet)
