Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
száma - akármilyen lesz is a lélektani viszony az államalkotó cseh és szlovák, valamint a magyar nép és a két országban kisebbségként élő, a többségnél sokkal rohamosabban szaporodó cigányság között. Utóirat: Azokban a napokban, mikor ezen a rövid könyvismertetésen dolgoztam, egy reggel (1992. február 17-én) vastagbetűs, hozzsú cím ötlött szemembe a New York Times második oldalán: NAGYKANIZSAI NAPLÓ: HÁBORÚS EMLÉKMŰVET A CIGÁNYOKNAK, HOGY MAGYARORSZÁG NE FELEJTSEN! A négyhasábos, három képpel illusztrált cikket Judith Ingram, a N.Y.T. ismert európai tudósítója írta, Nagykanizsáról keltezve. Orsós Márta, a nagykanizsai Cigány Hősi Emlékbizottság egyik szervezője és tagja monja el a maga módján, a maga szájaíze szerint az 1991. augusztusában felavatott szobor történeténetét. Orsósné fia, Ferenc, tanító, a cigány Testvériség Párt alapítója indította a szobormozgalmat a kisebbségügyi minisztérium, nagykanizsai városi tanács és helyi kereskedők támogatásával és segítségével. Rajtunk a világ szeme. Szathmáry Lajos 152
