Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 36. szám

FENYVESI OTTÓ

Utószó

Sziveri János a vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb költőegyéniségévé magasodott rövid 36 éve alatt. Tragikus gyorsasággal kiteljesedő életműve azonban az egyetemes magyar irodalom számára is egyedülálló értékeket termelt ki. Vakmerő természetességgel viszonyult a költészet hagyományaihoz, s verseiben biztos ösztönnel bont le mindent eredendő lényegiségére. "A lét provokatőre" hamarosan rájött, hogy az "őstényeire" leépített világ mélyén nem a tökély, hanem a banalitások botrányos és aljas gépezete működik. A tanúságtevő elhűlve nyugtázza a riasztó hitványság pucér idomait. Feketehumor járja át az abszurd empíriát, s általa élménnyé válik a megtapasztalhatatlan. Feltámadást tervező "hevülő állat" -lényünkről csak groteszk karikatúra készülhet.

Sziveri János számára a költészet kezdetben önvédelmi megvalósulást jelentett, később azonban ennek a szerepnek az esélyei kényszerűen megfogyatkoztak. A kozmikus fehérséggel szembesülve mégis egyre szaporodtak a versek, de akkor már egy végső fegyelem, a helyre rakás és az ítéletmondás igénye hozta őket létre. Szavait egy izzó hangzástér veszi körül. A sajátosan bonyolított mondatfűzés bibliai szigorral hámozza a lét álnok burkait - behatolva annak keserű magváig. E költői világkép a kezdetektől fogva mélyen beleásta magát az anyagi világ koordináta-rendszerébe, ám végül egy olyan nyereséghez, megalkuvást nem tűrő vulgaritáshoz érkezett el, amely mögött egy megdöbbentő, illúzióvesztett tisztánlátás rejlik.

E gesztusoknak a tapasztalatiság, a megtapasztalás a fedezete. Még a halál megélhetősége is drasztikusan intenzív formát ölt: a költő lerántja magához isteni mását, a teremtőt. Az irracionálissal folytatott közösülés az ellenpontozó világkép végállomása. Az állandó demisztifikálás, profanizálás ellenére is Sziveri költészete ünnepi fegyelemre int, mely nélkül e földi szertartás értelme elenyészik.

(Elhangzott a költő halálának második évfordulóján, 1992. január végén, Budapesten a R.S. 9. Stúdiószínházban)

14