Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
Majd csak megérkezik az első vers. Gyorsul a felgyógyulás. Csömör. Elég volt, mindenből elég. "Persze nem az utolsó látogatás volt, de ahhoz hogy újabb legyen, új hiányérzetet kell gyűjtenem." A mesterség csínja-bínja. Bökversek. Klapanciák. Találomrák. Témák körül. Spontán sorok. Vallomások. Elalváskor. Negyedik kötet Nemcsak hazánk, de a téma is törve kettővel: én magammal itt és te magaddal ott. (kedv és közérzet szerint felcserélhető). Ezek a kötetek is inkább töretek. Kedvletöretek a magány cellájában. Egyszerre volna jó, de még több dimenziós akadálya van. így csak azt hisszük, hogy úgy volna jó, ahogy nem lehet. Itt is, ott is. Mint akit elhagy a honvágy, majd alaposan utolér. Robbannak a levelek, visszaemlékezések, de ettől még nem állnak ossza verssé. Bizony a lektoroknak szigorúbbnak kellett volna lenniük. Erősen megosztott létérzés tudatosítása, sőt annyira, hogy szinte már fáj. A vers elvakarása. Hát nem csoda, ha felfakad. Ez is lehetne mélyanalízis alapforrása. Az emigráns nem élhet kedvenc kecskéje és káposztája nélkül. A kecske is és a káposzta is megmaradt. Csak a vers állandó lüktetése emésztette el a költőt. És a versírás is ragály. "mikor meghalt, én úgy éreztem, elkaptam tőle a halált." Belső harcait soron lehet követni. Ha valaki, akkor ő keményen megdolgozott hasonlataiért. Csak az íráskényszemek engedett Bízzunk abban, hogy még megmaradt kéziratköteteit hozzáértőbben válogatják. Előbb kellett volna, hogy kötete jelenjen meg magyarul, de nem ilyen sietősen. A "Ballada az emberről, aki visszafordult" érdekes megközelítése az eleve versben visszarendelhetőségnek. A letekeredett életfonalat esetleg még vissza lehet varázsolni a kezdetig. Ez lenne a csoda-spulni. Ez a vers itt nagyon kilóg, de már külön rendszerünk van a rendszertelenségre. Érzékfonalak bizsergető követése 5 versen keresztül. A Cogito coitusa. Tusa. A tettben fennmaradásért. Egyébként értelmetlen lenne, és az is. A vér és vers visszhangja. Fennhangon és fennhangolatlanul. Aztán maradt a vissza-t-okosodás angol közegbe. A két én küzdelmén túl tanulságos elgondolkodni, hogy mi történhet azokkal, akik nem tudnak versben leásni a gyökereikig. Azt hiszem, hogy ezeket a "meséket" kellene az olvasóhoz eljuttatni. Itt is ott is. Vajon van-e még erre igény? Zend Róbertnek mégiscsak sikerült Az emlékek életrajzá-t megírnia. Kár, hogy a szellemi körforgás még nem egészen biztosított. A ritmusé már igen. író- és olvasóember is tudja, hogy mennyire fontos a környezet. Ha nem megfelelő, akkor állandósul az utazás Melankóliába. "székemen hetvenkiló fájdalom látja önmagát kanyarogni a tollhegy nyomán" Filozófus is lehetett volna, nem csupán önmagára lövöldöző Költő-katona. Ám az örkkévalóság így sem kerülte el. Ötödik kötet Zend a nosztalgiánál nem ismer súlyosabb betegséget: "Idegenben honvágyam van a honvágyam után - ha otthonosan érzem magam az idegenség után - " 141
