Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
JK Rosta Expressziók a magány alagútjában Forrai Eszter: Villámok árnyéka, versek, 1989. Már időközben franciául is megjelent, és én még mindig nem mondtam véleményt a "Villámok árnyékáról", melyhez Kabdebó Lóránt írt előszót Budapesten. Kabdebó Lóránt visszaemlékezik a kezdő Forrai Eszterre is, a honiakra jellemző hirtelen ráébredéssel, hogy X-et Y-ont soha sem törülték ki szívükből, csak a körülmények következtében néhány évtizedre megfeledkeztek róla, most azonban az ősi nagyraböcsülés lángja ismét föllobbant. Ezt meg köll értenünk, sőt böcsülnünk, mert sokkalta böcsülendőbb, mint amikor jól ösmerünk valakit, illenék megemlítenünk, de mégis fülelünk róla. Erre kirívó példa Borbándi Gyula "A magyar emigráció életrajza" című krónikája, mely meg sem ernlíü Forrai Esztert, holott emigráns-író pályafutását a Borbándi által főszerkesztett Új Látóhatárban kezdte, és első kötete, a "Faágak tánca" (1969, Szepsi Csombor Kör kiadása) Molnár József nyomdájában készült, ahol az Új Látóhatár is. A nyájas olvasó elképzelheti, hogy menynyire lehettek hitelesek a középkori krónikák, ha napjaink állítólag tárgyilagosságra törekvő krónikái ennyire hanyagul bánnak az igazsággal! A "Faágak táncában" már kiforrott lírikus lépett színre. A következő kötetekre jellemző hangvétel már arra a kötetre jellemző volt. A Faágak táncát a "Napóra mögött" című követte 1972-ben az ETANA könyvek sorozatában, az én kiadóm gondozásában, melyet annak idején Forrai Eszter verseit kiadandó hívtam életre, hogy még egy tucat könyvet kiadjak utána. Borbándi természetesen az ETANA-t sem említi, de ez minket nem tölt el bánattal. A Herp kiadóval közösen, amikor már a Flerp nyomda és kiadó Buzády Tibor tulajdonában volt, még kétszer adtuk ki Forrait, 1980-ban a "Korallzátony" címűt, 1982- ben a "Lázgörbét". Borbándi könyve nem említi meg könyvkiadó minőségében Buzády Tibort, és az én ETANA kiadványaimat sem. Ha Forrai Eszternek vigasz, épp úgy hallgat Tóth Lászlóról, az "Emlékszőttes" szerzőjéről, mint róla, holott Tóth László professzor Olaszországban a magyar kultúra apostola volt, amellett kiváló író. Nem használt Forrai Eszternek, hogy "Napóra mögött" c. kötetében egyik szép versét Borbándinak dedikálta... Talán mert én adtam ki Tóth Lászlót is, Forrai Esztert is? Talán mert az ETANA kiadványok célja az volt, hogy a magyar emigráns írót megmentse az álkiadóktól? Ám akár hajlandó Borbándi Gyula tudomást venni Forrairól, 137
