Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
KIRÁLYFALVI ELEKNÉ Kész regény Feljegyzésemben, az ifjúság egy bizonyos rétegéről szólok, akikkel a közművelődésben dolgozó ember óhatatlanul szembekerül. Nem tudom átlépni őket. Fáj értük a szívem. Valakinek csak kéne törődni velük... amíg lehet. 1987. jan. 7. Ügyeletes vagyok. Kezdődik a szokásos esti "balhé". Három csoport küzd az uralomért, az unalom ellen: Néhány pank, egy csomó csöves és a kiöltözött pénzes cigányok. Cigányok egyébként a rockerek között is vannak, de nem haverkodnak a "digókkal". Az egyik nagyhangútól megkérdezem, hogy most éppen mit csinál? (a kárpitot lyukasztja csikkel). - Mit csinálnék, itt nem lehet semmit csinálni! - És mit szeretnél csinálni? - bizonytalan vigyor - lassan odagyűlnek a többiek - miért? Ha kitalálom úgy lesz? - Ha olyan, miért ne? Én ugyanis azért vagyok itt. - Na nee! - De. Hangzavar. ...legyen koncert ...legyen pia ...legyen klub... Ez jó! Először legyen klub. Igazolvánnyal! A többi majd kialakul. Beszélgetünk. Van téma. Magukra hagyom őket, megkezdem az ügy adminisztrálását. jan. 20. A klub megalakulását követő napok, az óvatos közeledéssel telnek. Úgy 6 felé érkeznek, elfoglalják az előtér székeit, hintáznak, cigarettáznak. Amióta megbeszéltük, hogyan szólítsanak és hogyan köszönjenek, egyszerűbb beszélgetést kezdeniük és szívesen mesélnek magukról. A más csoportbeliek kezdenek elmaradni a Házból. jan. 29. Napok óta nem látom Szőkét "Nem tudtuk hogyan mondjuk meg magának, Szőke hazament H.-ba, elköszönni a szüleitől, mert börtönbe megy". Ok: rablás. Megvert egy kissrácot és elvette a húszasát. Üzentem neki, hogy tőlem is köszönjön el. febr. 1. Beszéltem Szőkével. A szülei is eljöttek. Meggyőződésem, hogy rendes emberek. A rockerigazolványt megtarthatja. Visszavárjuk. Egy év az életéből. És amivé ott lesz. febr. 2. Filmvetítés: Kopaszkutya. Megjelent az újságban. Rockerprogram címen. Nagyon büszkék. 129
