Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
odaadó munkásságukkal gróf Mikó Imre felhívása alapján öregbítették a Kollégium hírnevét, jó példaként jártak a tanulóifjúság előtt. Diákjai közül csupán néhányat említünk: Makkai Sándor, a későbbi református püspök és író, Barabás Miklós, festő, Sipos Domokos, költő, Szentimrei Jenő, költő és publicista. Az 1876-ban megvalósult Kiegyezés új lendületet adott az oktatás fejlődésének. A már 1859-ben megnyílt Sepsiszentgyörgyi református kollégium mellé, mely ugyancsak gróf Mikó Imre alapítványaként működött 1876-tól, a századfordulóig állami középiskolák alakultak Erdély nagyobb városaiban. Ezeknek létrejötte, valamint a főiskolának 1875-ben és a teológiának 1895-ben Kolozsvárra való áthelyezése következtében a Bethlen Kollégium szerepe és hírneve jelentősen csökkent. Szelleme azonban továbbra is fenn maradt és átterjedt más tanintézetekre is. Az 1918. évben Romániával egyesített Erdélyben az elemi iskolahálózaton kívül összesen: 46 középiskola, 65 polgári iskola, 15 tanítóképző működött. A középiskolák megoszlása: 12 állami, 2 községi, 8 római katolikus, 1 görög katolikus, 8 református, 9 evangélikus, 3 görög keleti, 2 unitárius és 1 alapítványi iskola. A felekezeti iskolákat egyházi jövedelmekből, alapítványokból, közadakozásból építették és tartották fenn. (Az adatok Fekete Miklós: Történelmünk csapdái című, a marosvásárhelyi Népújság 1990 november 27-i cikkéből.) Az 1918-ban megvalósult Egyesülés és az azt követő Trianon után felekezeti iskoláink elvesztették ingatlan vagyonuk jelentős részét. A Bethlen Kollégium vagyonából kisajátítottak: 10.884 kat.hold szántót, 6.114 hold erdőt, 4.744 hold mezőt. Megmaradt a 26 hold szőlős terület, a 17 tanári lakás, valamint a falusi belsőség része. És a román kormány megtagadta az államsegélyt is. (Az adatok Győrfi Dénesnek a Romániai Magyar Szó 1990. november 10-11-i 272-273 számában közzétett tanulmányából, Bethlen Gábor végrendeletét ismertetve.) A hátralévő 30 éves szakasz (1918-1948) a felekezeti iskolák életében igen nehéz időszakot jelentett, különösen anyagi fennmaradásuk szempontjából. Nem volt ez alól kivétel a Bethlen Kollégium sem. De szelleme fennmaradt, s ezen időszak tanárai is óva őrködtek felette, igyekeztek diákjaikba beoltani, hogy az minél nemesebb gyümölcsöt teremjen. "Jövőt neveltek: embert és magyart..." mint azt Áprily Lajos vallotta egyik költeményében. Ő volt a Bethlen Kollégium legkiválóbb tanár-egyénisége az első világháború után, elődei nemes hagyományainak méltó folytatója. És mellette rövid ideig a kollégium volt tanítványa, az író-költő Berde Mária. Román versfordításaival - elsősorban Eminescu tolmácsolásával - a transilvanizmus szolgálatában állt. Hosszabb ideig tartott a gimnáziumi igazgató, Járai István tevékenysége, ki a tanári hivatás szenvedélyével őrködött a Bethlen szellem fennmaradásán. Törékeny teste, bár kemény volt akarata, igen korán megroppant. "Fejedelem, a fundamentum állt!..." vallotta Áprily Lajos és vallották a kollégium tanárai és diákjai a két világháború között. És bár 1948-ban a magyar nyelvű iskolarendszert a kommunista diktatúra kisajátította, évszázados alapvető pilléreitől fosztotta meg az erdélyi magyarság létét a barátság, a testvériség hamis jelszavai jegyében, ezeknek szellemétől nem tudta megfosztani. A Bethlen Kollégium 350. évfordulóján a kiváló erdélyi magyar író, a kollégium 127
