Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 36. szám

ahhoz, hogy az olvasó is elértse: a griff maga a közvetítés (tehát lehet akár maga az írás, az irodalom, vagy e konkrét könyvmű, netán valami üzenet, vagy annak csupán egy olvasata). A griff és az olvasó etetése egyszerre önmegtartás és áldozat: a szerző nemcsak saját személyiségét, de a műképzés mibenlétét is odaveti cserébe a megszabadulásért.

Kemenes Géfin a hatvannyolcadik oldalon felsorakoztatja a Fehérlófia epikai törvényeit (kollázs, historikum, emigráció, 1956, pontos emlékek, jövőképzet, politikai tapasztalatok, erotika, nyelv, a nők, stb) - és megadja azokat a szövegrétegeket, amelyek olvasói azonosítására szüksége van.

Pontos helyzetfelismerése ez mind a szerzőnek, mind a Fehérlófia értelmiségi főhősének mind az olvasónak: itt minden réteg kapcsolatban van egymással, innen fejthető meg, ide vezethető vissza minden, ami a könyvműben jelen van. Olyan nagylelkű - és mégis játékosan élcelődő - gesztus ez, amelyre kevés szerző és kevés mű képes: általában kisebb a teherbírásuk. Igen, ez az a helyzetfelismerés, amelyről, mint a modem műképzés egyik eleméről már szóltunk. A kérdés innen csupán az, hogy a kortársi magyar irodalom képes-e számot vetni a Fehérlófiával, s tudja-e magát táplálni könyvhúsával?

112