Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)
1990-06-01 / 31. szám
Hit Két idézet Homérosz Odüsszeiájából: „engem a roppant kényszerűség űz”; „nem mindenki előtt jelenik meg nyíltan az isten”. E két mondatot mintha zuhanó köve után a hegyről lefelé botladozó Sziszifusz mondaná. A hit libidó, akár a szellem, ami automatikusan a fixációkat fogja keresni. Jobban szeretem azt az embert, aki a hitetlenségében nem hisz, mint azt, aki a hitében hisz. Mivel minden jóvátehetetlen, minden abszurd. A logika végén a könnyek forrása. A semmi is több a semminél: nem más, mint a Hiány Létezése. A hit: fantáziátlanság. Sőt. A hit: hitetlenség, mivel megtagadása a végtelen lehetőségek kimeríthetetlen gazdagságának, amiben bármilyen hit dogmája csupán eretnek szingularitás. Előbb-utóbb bizonyosnak kell tekintenünk tényeket anélkül, hogy újabb bizonyítékokat követelnénk. Egyik érv feltétlenül utolsó kell legyen; a nyilvánvalóságnak van olyan foka, amely nem tűr több kételkedést. Talán végtelen nincs is, csupán életünk túl rövid ahhoz, hogy véges számú bizonyítások alapján kialakulhasson bennünk a bizonyosság meggyőződése. „A történelem és az örökkévalóság közül a történelmet választottam, mert szeretem a bizonyosságokat” — így Camus. Talán a bizonyosságra törekvés kapaszkodik isten NEM-létébe, miután a NINCS negatívuma kézelfoghatóbb a VAN igazolhatatlan sejtéseihez képest. A sors: a tudatlanság bölcsőjében ringatott végzet. Donjuanizmus „Szerelem” — „jóság” — „önzetlenség”: elemezetlenségük oka, hogy a kor nem akarja megtudni — nem érdeke megtudni! —, mit rejtenekjelentenek a fogalmak. A kalandot Don Juan szerelmi gimnasztikával leplezi, mi mindent tud a szerelemről. Titkolnia kell tudós mivoltát, azt, hogy szellemi potenciájának analitikus képességével bebarangolta a kor szeplőtelen fogantatásának hitt testét, behatolva visszhangtalan üregű agyonhallgatott titkaiba. Sziszifusz, akárcsak Don Juan, „elfogadja a játékszabályokat”, ennélfogva egyetlen ellensége marad: a halál.
