Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)
1990-06-01 / 31. szám
igaz, nem akarok tudni róla, mert Stelázsi nélkül talán fel sem nőnének otthon a budai kis gimnazisták. És ki vinné a kis Faragók télikabátjait Pipechez a Széna téri zálogházba?! Ezért azt szeretném hinni, hogy Stelázsi most is ott áll cinegekék egyenruhájában a Széli Kalefon. Tanítás után a lányok most is körülállják és ő átkiált a feléjük leselkedő fiúknak:- Srácok, szombaton megint spilázunk! Ki seg't vinni a szerelésemet?! Múltbanéző gondolataimba hirtelen beleszólt az útmelletti fűből egy tücsök. — Kri... kri... kri... kri... Hallgattam a bohém zenészt, néztem az ősz felé ballagó szeptemberi délutánt és szívemben újra éreztem a régi bálok kacagó boldogságát. Aztán lehunytam a szemem, — talán, hogy jobban lássam elmúlt ifjúságom, — és a szívemben újra megszólalt Stelázsi dobja. De nem úgy mint régen, tobzódó, szilaj duhajkodással, hanem halkan, búcsúzón, mint ahogy a bálok utolsó táncszáma alatt szokott játszani. Ámbár az is lehet, hogy nem Stelázsi dobja szólalt meg szívemben, hanem valami távoli harang kondult meg figyelmeztetőn, hogy lassan elfogynak a holnapok, mert múlik az idő. Bizony, egyre múlik... GÖMÖRI GYÖRGY Borisz Paszternákhoz Legyen nekünk példa a Te alázatod, amely kéken lobog-harangoz verseidben — levezekelted a szódán gyalázatot, tenyerébe vette arcodat az Isten. 1958-41 -
