Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

A mellékelt hat vers, mely legnagyobb meglepetésünkre szonettnek néz ki, Kínából érkezett. Ibrahim Vasziljevics Karakamenyszkij küldte őket gyorsfutárral Hong Kongba, miután a Burját-Mongol SzSzK-ból előbb az ujgurokhoz került, ahol We Er Kai Xi öccse vigyázott az anyagra. (We Er Kai Xi előbb Budapestre, majd Párizsba ment Jun. 4-e után, úgyis, mint a Tienanmen téri fiatalok vezére. Majdnem betéve tudja ma is az összes Petőfi verset ujgur műfordításban.)

A verseket nehéz volt lemásolni, mert csak a címek vannak P.S. jellegzetes kézírásában, a többi részint kínai írásjelekkel vagy cirill betűvel van írva — nyilvánvalóan diktálásra. Mint kiderült, Petőfit jobb vállán érte az ulánus döfése s ennek következtében nem bírta a tollat a keze. Ezért kellett neki diktálnia.

Az illető, aki a verseket leírta, Petőfi beosztott tisztiszolgája illetőleg társalkodója, illetőleg fogiára volt a barguzini évek alatt, neve Joszif Ivánovics Dolgorecsnyij. Ő is költő, persze Petőfi hatása nagyon megérzik rajta. Petőfi orosz, sőt német és francia verseket is írt Barguzinban, s egyre eltávolodott a régi egyszerű rímelésű népi versformáktól. Egyes soraiban Babits rafinériája ölelkezik Karinthy vaskos humorával. Főleg önmaga régi dolgait szereti variálni, mint az itt közzétett 5 szonettből kiviláglik. A HALDOKLÓ HATTYÚ hat szonettje félreismerhetetlenül Petőfi keze munkája. Az lett volna a valószínűtlen, ha Burguzinban mintegy megelégszik hajdani babérain való ücsörgéssel és semmi újjal nem kísérletezik. Ezekben a szonettekben Szabó Lőrinc is benne van, azaz elővételeztetik; Petőfi mintegy megéli előre a magyar irodalom nagy változásait. Főleg a NYUGAT lelkületét érzi meg fantasztikus prófétai, illetve sámáni, valójában jóváteszi clairvoyance-szal, s ezen nekünk nem szabad csodálkoznunk.

Petőfi mindig forradalmár és újító volt, akár a Helység kalapácsát akár a János Vitézt vesszük. Már aszódi diák korában úgy ontotta a hexamétereket, ahogy akarta, s ebből persze kiderül, hogy minden más versformához is értett. (Lásd a hatodik szonett jövőbe mutató önjellemzését.)

Sok az érdekes prózai anyag is, feleségéről, Tamara Tyimofejevna Krepnyikováról, arról, hogy miért bíztatta Júliát a férjhez menésre Karakamenyszkij atyja révén. Az eredeti Karakamenyszkij alezredes vitte el, ló hasa alá kötözött alkalmi, bölcsőszerű hordágyban, azzal.-32-