Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
a Rádió harcok, kitört a forradalom — Majdnem három óra volt már, amikor ráeszméltem, hogy hogy eltelt az idő. Gleason-nek, a katonai attasé helyettesének nem volt kocsija, a felesége hozta volt át a franciák fogadásáról, megkért, hogy velem jöhessen — mellettünk laktak. Kerülővel mentünk, hátha látunk valami újat. Útba ejtettük a Múzeum körútat is a Rádiónál még változatlan erővel folytatódott az ostrom. De azon kívül még jó pár irányból hallattszott lövöldözés. Eszembe jutott, hogy érdekes lenne megnézni, mi van a szovjet követségen. Arrafelé kerültünk de az Andrássy út külső szakaszán minden csendes volt. sehol egy lélek, a követségi épület teljes sötétségben, csak az utcai lámpák világítottak. Még mondtam is Gleason-nek: ha a mai megmozdulás egyelőre kitervelt akció lett volna, a szovjet követséget biztos, hogy nem hagyták volna ki a célpontok közül! Persze nem hiszem, hogy Andropov nagykövet tényleg aludt volna azon az éjszakán. Nyilván valamelyik hátsó szobában gubbasztott, erős fegyveres őrség védelme alatt, leste a telefont és táviratokat fogalmazott — Letettem Gleason-t és hazamentem, mert kegyetlen fáradt voltam. A feleségem már aludt, de ahogy beléptem, felriadt.- Mi van? — azt mondja. Mi volna? Forradalom! mondom. — És most mi lesz velünk? Semmi. Nekünk nem kell félnünk, barátok közt vagyunk. De most aludjunk, mert nehéz napok jönnek! Véletlenül volt a lakásomon egy magnetofon kazettás készülékek akkor még nem voltak, ez is szalagos volt, de elég kicsi, könnyű gép; előző héten kértem el a követségről, mert egy zenés misét akartam felvenni vele a Bazilikában, az egyik követségi alkalmazott is énekelt benne. Még mielőtt lefeküdtem volna, elővettem ezt a kis magnót, és kiálltam vele a nyitott ablakba, hogy felvegyem a fegyverropogást — szépen hallatszott, több irányból is, pedig már hajnali fél négy is elmúlt. És akkor a lövések távoli zaja mellé megjelent egy új hang. Egy dübörgés, morajlás, egyre erősödve, míg végül már a falak is remegtek, mintha földrengés lenne. És megjelentek a tankok. Jól láttam a nyitott ablakból: alattam, a Vorosilov úton hosszú sor orosz tank. Az orosz katonák ott feküdtek, kuporogtak a tankok tetején, markolták a géppisztolyt, puskát-----Szóval hát bevetik az orosz haderőt is-----Eszembe jutott, hogy kellene csinálni pár fényképet — de aztán meggondoltam a dolgot: ha a katonák észreveszik a villanófényt, nyilván tüzet nyitnak rám. Nem fényképeztem, de magnóra vettem az orosz bevonulás hangjait. 94-
