Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
Történelmi igazságtételt! — Felhívás a magyar társadalomhoz — 30 éve 1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrét, az 1956. október 23-án kirobbant magyar forradalom miniszterelnökét, két társával, Maiéter Pál honvédelmi miniszterrel és Gimes Miklós újságíróval együtt. A per egy másik vádlottját, Szilágyi Józsefet titokban már korábban felakasztották. Losonczi Géza államminisztert pedig — a másodrendűnek szánt vádlottat — még a bírósági komédia megkezdése előtt a börtönben pusztították el 1957. decemberében. Három évtizede rejtegeti a rákoskeresztúri köztemető eldugott 301-es parcellájának bozótrengetege az 1956 november 4-én kezdődött restauráció sokszáz áldozatát. Hozzátartozóik előtt még azt is eltitkolják, hogy övéik a rabtemető melyik zugában fekszenek. A forradalom leverését követő megtorlás példa nélkül áll a magyar történelemben. A korábbi forradalmak utána Habsburgok, Haynau és Horthy rendszere együttesen sem hurcolt meg, ítélt el, végzett ki és kényszerített száműzetésbe annyi embert, mint az 1956 november 4-én létrejött hatalom. A rendszer első embere, uralomraj utása után egy héttel ország világ előtt még azt ígérte, az eseményekben való részvételért senki sem vonható felelősségre. Ideje, hogy szembesítsük ezt az ígéretet a 301-es parcella valóságával. A politikai vezetés mindeddig semmit sem akart megtűrni, ami a forradalomra emlékeztet, holott erre épültek az elmúlt időszak eredményei, a konszolidáció életszínvonal-politikája és viszonylagos liberalizmusa, valamint a 68-as reform vívmányai. A forradalommal történelmünk e legnagyobb nemzetközi kisugárzású, egész generációk sorsát meghatározó eseményével kapcsolatban, a hivatalos politika fő módszere mindeddig a hallgatás és feledtetés volt, melyet időről-időre a tudatos rágalmak és hazugságok tarkítottak. Eljött az ideje annak, hogy a magyar társadalom követelje a megtorlás áldozatainak, halottaknak és élőknek teljes erkölcsi, politikai és jogi rehabilitációját. Ez előfeltétele minden megújulásnak, szellemi és politikai megtisztulásnak. És a mártírok emlékével együtt a forradalom emlékét is meg kell tisztítani a rászórt mocsoktól. De a tisztázás és a jóvátétel hiánya és szüksége jóval hosszabb időszakot érint. Viták és találgatások folynak a Rajk-per hátteréről, miközben a nemzetközileg is fogalommá vált konstrukciós per iratait és jegyzőkönyveit, ha ugyan meg nem semmisítették őket, ma is hét lakat alatt őrzik. És mindmáig sűrű homály fedi a Rajk per előtti és utáni konstrukciós pereket is. így csak a legfontosabbakat említve, Demény Pál és Weishaus Aladár bebörtönzését; a Magyar Közösség és az úgynevezett Kisgazdapárti összeesküvők pereit; az FM-pert, melyben a mezőgazdaság szakembereit ítélték el; a Mindszenty - pert és a Grőszpert; a MAORT-pert és a Standard-pert; a szociáldemokrata jobb és balszárny pereit. Mindezekben javarészt ártatlan embereket ítéltek el, országos rágalomhadjárat közepette. Ha a később zárt ajtók mögött, egyes esetekben történt is jogi rehabilitáció, az 1945 utáni magyar demokráciát megalapozó, ártatlanul bebörtönzött kisgazdapárti, parasztpárti, polgári szociáldemokrata, keresztény politikusok százai, a hazug szabotálási vádak alapján elitéit szakemberek ezrei máig nem részesültek politikai és erkölcsi jóvátételben. És még a minimális jogi re-60-
