Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
J. Mindenekelőtt arra kell vigyázni, hogy a helyreállítás alkalmával megmaradjon az a varázs, mely a romokat jellemzi. A hitnél drágább kincse nincs a keresztyén embernek, mint a szent Atyák tanításából hallók; mivel ez fundamentuma az üdvösségre nevekedő épületnek: Domus en im Dei, eredendő fundatur, sperando erigitur, diligendo perficitur. Ezeknek az épületeknek karaktere az „idő fogainak "áldozatul esett épület festői megjelenítése a természetben. Ha ezért a ki ennek a mennyei épületnek fedelét, a szeret etet, elveszti, minden egyéb fáradságát semmivé tészi; mentül inkább felfordul építése, ha a fundamentomot elrontja. Kiépített rom már nem rom. A régi szent Atyák egyenlő tanítása az, hogy sem a keresztség, sem az adakozás, sem a Christus nevéért halálszenvedés nem használ annak, a ki az Ecclesián kívül tévelveg. A mutatkozó repedéseket ki kell tölteni, az egyensúlyukból kibillent falrészeket és födémeket alátámasztani, meglazult részeket megerősíteni. Azért szent Jeronimus azt írja, hogy egyéb gyalázatot és szidalmat elszenved; de ha ki eretnek névvel illeti, azt el nem tűri: Nolim is suspicione Haeresis quenquem esse patientent. A támaszok azonban ne zavarják az egész megjelenését. Másutt azt írja, hogy minden bűnnél nagyobb az eretnekség. A repedések kitöltésekor nem kell az összes környező falakat bemeszelni. Cunctis peccatis, et fornicationibus, pejor est doctrina Haereticorum: quae Dei filios, factit filios Daemonum, imo interficit eos. A növényeket csak ott távolítsuk el, ahol tényleg ártanak a falazatnak. 4. harminc év harmincegy egyetlen árulás az elvégeztetett egyetlen épülete- 58 -
