Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

PETRI GYÖRGY

Nagy Imréről

Személytelen voltál, mint a többi zakósszemüveges vezér, nem volt érces a hangod, mert nem tudtad, hogy mit is mondjál

hirtelenjében a sok egybegyűltnek. Épp a hirlelenje volt szokatlan számodra. Csalódottan hallgattalak, cvikkeres öregember, még nem tudtam,

a betonudvart, ahol az ügyész az ítéletet bizonyára, elhadarta, sem a kötél durva horzsolását, a végső szégyent.

Ki mondja meg, mi lett volna mondható arról az erkélyről. Elgéppuskázott lehetőségek vissza nem térnek. Börtön, halál nem köszörüli ki a pillanat élit,

ha kicsorbult. De emlékeznünk szabad a vonakodó, sértett, tétova férfira, akibe mégis fölszivároghatott

düh, káprázat, országos vakremény,

mikor arra ébredt a város: lövik szét.-54-