Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

Erre a methodusra jellemző Masson, Tanguy, vagy Paalen bármely képe. Az absztrakt művészet a jelet, mint geometrikus jelet keresi. Ilyen módon feltétlenül el kell jutnia az írásjelhez.

Az őskori művészetben egészen biztosan ilyen problémák vetődtek fel, amikor például a kínai vagy az egyiptomi, vagy a tőitek jelek kialakultak és amikor ezek a népek nem a hangírást választották, hanem a képjeleket. E döntésben minden bizonnyal igen magasrendű művészi igények tartották fenn jogukat arra, hogy a gondolatokat közöljék és megőrizzék és a nyelv fejlődését befolyásolják. Ma az írás és a képjel problémája ismét egész terjedelmében felmerült s ez olyan művészek törekvésében nyilatkozik meg, mint amilyen Marosán Gyula.

A modern művészetben sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a művész alkotásában tulajdonképpen az emberi létezés alapformái felé tör előre. Különösképpen nem szabad ezt figyelmen kívül hagyni itt nálunk, mert a magyar festészet ihletője még ezenfelül is sajátosan kibontakozott „igazságkeresés”. Az egész vonalon a primordiális valóságot kezdik bolygatni. És ilyen primordiális valóság az írás is, mint jel, mint kétségbevonhatatlan képzőművészeti tény, mint az abszolút grafika egyik alapjelensége. Marosán Gyula képeiben egyfajta festői írás körvonalai bontakoznak ki. Ez az írás annak ellenére, hogy még igen korai stádiumban van, máris kifejező. Marosán egyike legkövetkezetesebb absztrakt művészeinknek. Képein geometriai vonalakon kívül egyéb nincs és néha még a szín is olyan elemnek látszik, amely csak arra való, hogy a vonalak geometrikus természetét csak annál jobban aláhúzza. Az organikus tenyészettel és igya szűkebb értelemben vett pszichológiával a kapcsolatot megszakította és azt teljesen a geometriának rendelte alá. A geometria pedig leegyszerűsített jeleivel egyfajta írást jelent. Egyes képein ez úgy is jelentkezik, hogy a képet vertikális vonalakkal szövi át, de ezeken horizontálisan rovásírásszerűen hieroglifák vonulnak át.

Csaknem szankszrit, vagy arab, vagy tibeti alakot öltenek. Marosán képein a jelek szigorúbban geometriaiak és közelebb vannak magához a jelhez, a jelet a kínai írás értelmében véve. Ami ezeken a képeken feltűnő, hogy érzelmileg egyáltalában nem közlékenyek, de ugyanakkor valami mély és konfesszionális líra szól belőlük.

Marosán szigorú, zárkózott és erős distanciát tartó, de ugyanakkor lírikus festészete csaknem egész terjedelmében kibontakozásának elején áll. Ha legközelebbi lépéseit teszi, valószínűleg a merész íráskonstruáló stílusnak nagyobb mérvű felszabadulásával kell számolnia.

(Hamvas Béla)-50-