Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
Mérföldkövek süllyednek a földbe, tisztjüket feledve. Hátat fordítanak egymásnak a szemek, a látás mint funkció megszűnik. Tapogatózunk mint napfogyatkozáskora vakondok ha élelmét nem találja. Segítségért kiáltanánk, de torkunk is néma, mert nyelvünket az élet kivágta. Fülünk süket, kígyó siklik a hallójáraton át, csak az ő sziszegését érezzük, de még vagy már nem értjük, nem érthetjük; miért e vörösnyakkendős, feketeinges prémium. GRANDPIERRE KÁROLY Növények himnusza Nem mozdulunk mi növények nem mozdulunk csupálhatnak kinvűhetnek elhordhatnak hervadt hamuvá égethetnek Mi növények nem mert jó a földbe vájni éhező koronánk gyökérujjait Mi kézenfogva pörgetjük a földet ahol az emberek szokásból ölnek hogy egymással trágyázzák termékennyé a szikes pusztát Értük termünk pirosat fehéret zöldet virágokat varázsolunk sírjaikon szférakéket és álmodozva jajgatunk jajgatunk-38-
