Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

megvesztegethetetlen kis ügyésznő nem adja fel a harcot. Annak ellenére, hogy minden állam és társadalomellenes bűntény göngyölődik, a bűnösök tovább lövik a vad kacsákat egy másik evezőlegény csónakjából. A derék, becsületes ügyésznőt pedig kiutálják a faluból; egyedül marad. Ez valóban a percemberkék dáridója szinte országos szinten. Kemény írás, kíméletlenül leleplező, sokaknak szoríthatott a cipő, mikor magukra ismertek a TV képernyőn.

Galgóczi nem ismeri a kompromisszumot; ahogy a magyar társadalom rákfenéit és ellentmondásait merészen feltárja, minden sorából szeretet, óvás, tanítanivágyás és humanizmus árad. írásait olyan drámai töltés feszíti, hogy egyetlen olvasója vagy nézője sem marad ézéketlen. Nem túl dicsérő, de igaz a kép. amit fest: ezek korunk és a mai otthoni társadalom ijesztő torzképei. A bennük rejlő üzenet valamennyiünk számára megszívlelendő.

Györgvey Klára

Kisjókai Erzsébet

R. I. P.

Csak úgy. találomra levettem egy tucatot könyvei közül a polcról. Nincs még könyvtáramban Kisjókai Erzsébet minden könyve, de van vagy huszonöt, harminc.

Ahogy belelapozok egyikbe-másikba. a torkom elszorul; vajon, mi lesz. vajon mi lett „sajtó alatt" és „előkészületben" lévő műveivel? Vajon meddig dolgozott? Élete utolsó hónapjáig? Hetéig? Napjáig? Olyan jó lenne tudni, olyan/b/7- tos lenne tudni. Mert a ..nagy inra "az 1984-ben elhunyt férjével való újratalálkozásra már évek óta készült, reménykedve és bizakodón, mint a messzi költözött vőlegény után vágyakozó menyasszony készül az esküvői útra.

Férje halála után. 1984-ben „Holaz Edénkért?"című útleírásának bevezetőjét már azzal zárta, hogy „a gyász fellegei közül kivillogó bizakodás" már „az édeni viszontlátás lehetőségét ígéri”.

Egyszer láttam Egyiptomban az Aga Khan özvegyét, amint lassan, hajlott háttal, egyedül bandukolt felfelé a férje mauzóleumához vezető tízemeletnyi márványlépcsőn. Minden nap felballagott és minden nap letett egy szál nyíló vörös rózsát a mérhetetlen márvány síremlékére, hogy másnap kicserélje.

Kisjókai Erzsébet így írt naponta férje halála óta. André van Assendorp emlékét idézve.

És biztosra vette a földöntúli, új találkozást:

..Feljebb lebegsz most, lelkeit már feléled, bár rejtegetnek kikl mögött ma téged, én rád akadok, ott majd újra látlak. "

(Reménykedés)- 159 -