Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-10-01 / 26. szám
Üvegház Vásárhelyi Vera: Skorpió hava, Róma, 1988. Vásárhelyi Vera most megjelent kis kötetében Urai önéletrajzot ad olvasói kezébe: napfényes, gondtalan gyermekkorát, sejtésekkel és félelmekkel teli fiatalságát ..mondja el", mégpedig úgy. hogy nem eseményeket, hanem hangulatokat rögzit; jobban mondva idéz vissza a varázslók óriási intenzitású akaratával. A szerzőre egyébként is jellemző ez a nosztalgikus sóvárgás. Akármelyik könyvét vegyük kézbe, olyan érzésünk van. mintha üvegházba lépnénk: megcsapja arcunkat a forró, fülledt levegő, körülöttünk dzsungelsűrüségű burjánzás... De mindez nemcsak átvitt értelemben létezik, hiszen valóságban is szereti „festegetni” a növényeket, a gazos, egymásbaakaszkodó, méregzöld indákkal teli kertet, a zabolátlan, kényére-kedvére tenyésző természetet, amely valószínűleg szemérmesen eltitkolt belső életének, lefojtott szenvedélyének szublimált rajza. írásai engem mindig Henri Rousseau festményeire emlékeztetnek. Ha módomban lenne, az ő egyik képét alkalmaznám fedőlapnak. Autóbiográfikus vallomását prousti alapon, tárgyakból, pontosabban régi dokumentumokból kiindulva kezdi, melyeket férje távollétében egy elfeledett fiókból keresgél elő. Van köztük gyászjelentés, múlt századi szakácskönyv. sőt a Palladio-stílusban épült lőkösház.i családi kastélyról szóló építészeti ismertetés is. Az. első három fejezet ezekkel a tárgyi emlékekkel indul, hogy aztán képzettársításról képzettársításra szökdécselve, a legkülönbözőbb témák pattanjanak elő. Élvezettel részletezi a háború előtti, földbirtokos életében mindennapos munkákat (nagymosás, tarhonyakészítés. disznóölés...), dea nagystílű vendégeskedéseket. szórakozásokat is; főként azonban szabad barangolásait öcscsével. Miklóssal és a kedves állatpajtásokkal. A későbbi fejezeteknek nincs ilyen ..tárgyi" kiindulópontjuk. Belelendülve az emlékezésbe, most már maguktól is ömlenek a képek; ízek, illatok, színek sokasága hódítja el az. olvasót, aki mindent élesen lát maga előtt, sőt; élményszerűen át is él. A titkos érzések, rejtett gondolatok azonban tartózkodón háttérben maradnak, illetve élő és élettelen dolgokon, tájakon keresztül jutnak csak szóhoz. Vásárhelyi Vera nem mentes a szorongásoktól, sejtésektől, misztikus élményektől sem. Ezek. a félig tudatos megnyilvánulások ott settenkednek a realitás hátterében, néha-néha villantva csak elő fátyoluk foszlányait... A szerző valamely „Hold” vonzásában — állandóan álom és valóság határán egyensúlyozza magát, örökös rettegésben attól, hogy egy hirtelen mozdulat következtében, véglegesen átbillenhet a realitásba. A könyv egyik érdekessége a sashegyi apácazárda és a francia nővérek különös világának, pedagógiai metódusainak leírása. Az ott töltött nyolc esztendő fájdalmas tapasztalat volt a pusztáról érkezett, vad, szilaj „csikónak", akinek végülis sikerült betörni kellőképpen a gerincét ahhoz, hogy a végén a vasfegyelem és vak engedelmesség gyakorlatát „hasznosnak" ismerje el. Pedig, az intézet nem a „struggle of life"-re nevelt, és különösen nem vetett számot az elkövetkező zord idők követelményeivel. Nem ennek a nevelésnek a következménye-e vajon a lemondó meghátrálás, a túlzásba vitt szerénység és szemérem, ami egy lírai alkotó prózaírónál, amilyen Vásárhelyi Vera. nem föltétlenül előny. 141 -
