Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

tári hegyek alatt régen leesett a hó...” ,,Kolozsváros olyan város...” „Szivárvány havasán felnőtt rozmaringszál...” „Keresztúri saláta Remetei káposzta...”

Dalaival kíséri a nap járását, az évszakokat: „Lement a nap a maga járásán ...” „Este van már. csillag van az égen...” „Megyen mára hajnalcsillag lefelé..." „Ablakomba, ablakomba, besütött a holdvilág...” „De szeretnék hajnalcsillag lenni..." „Szól a kakas már. majd megvirrad már...’’„Megérett, megérett a fekete szőlő...” „Ősszel érik babám a fekete szőlő...” „Erdő nincsen zöld ág nélkül ...” „Akkor szép az erdő, mikor zöld. Mikor a vadgalamb benne költ...”

És dalaiban benne van népe egész sorsa: „A nagy bécsi kaszárnyára rászállott egy gólya Vizet hozott a szájában regruták számára... Fiumei kikötőben megállt egy gőzhajó... Szegény rongyos magyar bakák mennek szabadságra...” „Nem lehetek én rózsa. Elherveszt Ferenc Jóska, A nagy bécsi, háromemeletes, magas kaszárnyában...” „Felszántom a császár udvarát Belévetem hazám búbaját... Áldd meg Isten császár fölségét. Ne sanyargassa magyar népét...” „Mikor megyek Galicia felé. Még a fák is sírnak..." „Kimegyek a doberdói harctérre... Csillagoség merre van a magyar hazám?... Szememből a könny kicsordul..."

*

Ha lehet, talán még dalainál is szebb öltözete. Erdélytől Békésen, a Hortobágyon át Szatmárigésa palóc vidékig.a Duna-TiszaközétőlSomogy-Tolna Baranyáig vidékenként más és más leányok-legények. asszonyok-férfiak viseleté. Az egyetlen közös vonás, hogy mindben nem az emberi agy torz figurái hanem a természet szépsége jelenik megszivük-lelkük-képzeletük nemessé finomított, gazdag tolmácsolásában. —

Az aranyos-pillangós vagy parittya főkötőtőla százszínű hajfonó pántlikákon. rolytos sejemkendőkön. hímzett szögletű fátylakon, rózsás sarkú kötényeken, ezernyi színnel-technikával-formával díszített-hímzett szoknyákon át a piros virágos csizmákig. ki tudná szavakkal nem leírni, hanem csak érzékeltetni is a lányok öltözetét. Vagy a bokrétás kalapú legényekét hímzett báránybőr mellénnyel, cifra szűrrel, szűrgallérral, ködmennel, dolmánnyal, tarisznyával. Díszített-festett-faragott még az is minden, ami kezébe kerül a pipaszártól, kanászkürttől, furulyától, az ostornyélen vagy sétaboton át az ökör-bivaly szekérbe való saroglyáig. jármokig. —

A természetből veszi anyagát és szinte a természetbe építi falusi házát is veteményes-virágos kertjével, faragott kútházzal. Fák-virágok színei-formái ihletik, amikor zsindelyét formálja, gerendáit, háza homlokát, eresztartó oszlopait. galambos tornácait, ajtószárait, kerítéseit-kapuit faragja-csipkézi formálja, ablaktábláit festi-díszíti.

De háza belsejében sem az unalmas egyhangúság fogadja. Színeikkel-formáikkal virágok köszöntik a tulipános ládákról, zsámlyákról. fapadkákról, a guzsalyos támlás székekről, fali szekrényekről, pohárszékről. a kemencekályha csempéiről. — Bályosan mosolyog rá minden edénye -a sótartó, korsó, gyertyatartó, kancsó, köcsög, fazék és tál. Csábító szépséggel hívogatja s kínál pihenést-békét mennyezetes ágya hímzett párnáival, terítővei. rojtozott szélű lepedővel.

Díszíti mindenét, még a kapatisztítót is vagya mángolót, a súlykolót, mosófát, amivel asszonyai a patakparton a ruhát paskolják.- 128 -