Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

kai szemben is volt ebből kifolyólag bizonyos ellenállásom. Nem engedtem, hogy bármi is a legmélyebb rétegekből a felszínre kerüljön. Eza bizonytalanság csak akkor oldódott, mikor lassan kezdtek megmutatkozni ennek a kitartó ke­mény munkának az eredményei. Azonban akkor meg az új konfliktushelyzetet az jelentette, hogy mikor még tulajdonképpen messze nem voltam készen arra. hogy bekerüljek a nemzetközi, de akárcsak a hazai koncertéletbe, mégis beke­rültem. Elindítottak egy versenyen, amelyen én nem akartam indulni, de oda­parancsoltak szüleim és tanáraim ekkor már a főiskolára jártam Kadosa Pálhoz — és véletlenül az történt, hogy a versenyt megnyertem, és ez egy olyan lavinát indított el, amely majdnem agyonnyomott. Ez volt a második igazán nagy mélypont az. életemben. Akkor két évre abba is hagytam a nyilvános sze­replést. De 1975 óta megint csinálom, és azóta úgy érzem, hogy töretlenül, ami azt jelenti, hogy nem vállalom ugyan túl magam, de nem is vonulok feleslegesen vissza. Milyen viszonyban vagy általában az emberekkel? Vannak-e. vagy vol­­tak-e mélyebb baráti kapcsolataid?. Úgy tudom, te nem vagy egy könnyen ba­rátkozó típus?! A könnyen barátkozó ember valahol nekem mindig gyanús. Azazember. akinek nagyon sok barátja van. vagy nagyon gazdag, vagy nagyon befolyásos. vagy csak egyszerűen felszínes. Van ugyan egy másik pólus, amit talán Pilinsz ky János fogalmazott meg legjobban, miszerint a barátság nála egy magatartási forma. Mindenkihez, még az ellenségéhez is barátként közelít. Ezt úgyis lehet magyarázni, hogy ez a döntés felelősségének áthárítása a másikra. Én úgy ér­zem, hogy nem itt van a helyes magyarázat, hanem ott. hogy végső soron eza megoldás, tehát a világ nem tendálhat afelé, hogy most már örök életre ellenségek legyünk. Vagy megpróbáljuk úgy túlélni a dolgot, hogy nem érintkezünk sen­kivel, vagy megpróbáljuk az igazi barátságot, aminek viszont ára van. Néha két embert nagyon sok minden környezet, előítéletek stb. elválaszt egy­mástól. holott egyetlen kimondott szó elég lenne, hogy a fal önmagától ledőljön. Ezek már általános emberi problémák. Itt nálam a Pilinszky féle magatartás maximálisan elnyeri a hitelét, mert bizonyos mértékig azonos a jézusi magatar­tással. A barátság igazi ismérve, szerintem, a tökéletes függőséga tökéletes füg­getlenségben. de ez fordítva is igaz. Számomra az az igazi barát. és büszkén vallhatom, hogy nekem Pilinszky ilyen volt. aki ha esetleg három év ig nem je­lentkezem. akkor sem von felelősségre. Gond öljünk csak bele. hányszor fordul ez elő barátok között. Ilyen értelemben házastársak, vagy élettársak között is kia­lakulhat a legnemesebb értelemben vett barátság. Ez lenne hát a tökéletes füg­getlenség? Az ennél talán jóval bonyolultabb, de aki ilyet már érzett, vagy átélt, annak végtelenül egyszerű. Egy iagzi barát mindenféle felelősség nélkül beépül az ember egyéniségébe, sejtjeibe, lelkivilágába, egyszerűen azon az. alapon, az­zal a legsúlyosabb érvvel, hogy szükség van rá. De a tökéletes függőség alapja, szerintem, a feltétlen bizalom is. Anélkül nem jöhet létre barátság. A bizalomról eddig azért nem beszéltem, mert számomra ez az életnek egy alapvető kérdése. Bizalom nélkül nem lehet élni. Azt mondják, hogy az élet alapvető feltétele az állandó bizalmatlanság, és ez látszólag igaz is. hiszen néz­zük meg az állatokat. Elsősorban a v adállatokat, akik talán pont emiatt marad­tak fenn. és akiket egy életen keresztül nem lehet megszelídíteni. Szóval nagyon sokan magyarázzák így az élet fennmaradását. Igen. csak én azt hiszem. és lehet, hogy ezzel egyedül állok, vagy legalábbis kevesen vagyunk, akik így gon­dolkodunk hogy a bizalmatlanság ideje lejárt. Most már talán a bizalomnak- 123-

Next

/
Thumbnails
Contents