Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

K. LENGYEL ZSOLT

Hiányjelek (I.)

Harang és lámpaernyő

Hóvirág hervad három tavasza, hajol hógörgetegek elé, borul csendbe a Törökvágás tövében, ahol kezemre ismertél, felhő zuhan hóvirágra, suhan el arctalan, később többarcúan, hunyorít, tüzet okád, vigyorog, pislog, torkát köszörüli három határon túlra, száll beleszürkülve tisztás fölé, most, hogy eljövendő estékre emlékezem s lámpaernyő alá ültetlek, melegedj, velem szemben címezd azt, amit Neked írtam, míg helyedre a torony mögé bújó felhő árnyéka vetült, mikor a havazás ideérkezett, jöttek emberek, híd alól másztak elő zsinórszijjas egyének, a harangért jöttek, melyet elhordták s ama tisztás közepébe helyeztek, dögönyözni kezdtek rajta havat, hegyoldallá, torony árnyékára, fellegek magosába, hogy onnan a harang alá is havazzék, torlódjék a híd köré hóhalmaz, hiszen még mindig csend válik ki a hallgatásból, alkat árnyékból, időnk számítása óta a tisztás közepén, jön az ösvény át a vizen, fordul felém, csak azt nem tudja, dúrbán zördüljön-e vagy mollban, ha majd rálépsz, így vagy úgy: szánkózunk itt még egyet, meglátod, az odanövesztett hegyoldalról siklunk be lámpaernyőnk alá, mire megkondul a harang, mint célszalag érintésére szokás, konga hóvirágért, nélkülünk elfagyó illatáért, az illanásért, melyre szükségünk lenne életünk végén.

Rejtett dísz

Karácsonyfadíszt találtam a pincében. Veled szemben lógott, mikor még egy utcában laktunk. Aztán eltűnt, erőt gyűjtött, hogy magába gyűrhesse házaink szembesülését. Fénylett felém azonszintű mélyből: kutassam fel, hiánya álarc csupán, mely mögött készenlétbe rejtőzik. Átvészel esztendőket kinőtt ruhák ráncaiba simulva.

Valamelyikünk erős lesz, mondtuk, s most valami díszeleg nekünk közben. Tegyem félre azt az üdvözlőlapot, díszelgi a fényezett gömb, úgyse jött, hogy megírjam, míg átadhattam volna Neked. Tisztába tett: élő szóval köszöntöttem volna el az év fordulóját, s ennek egyetlen írásos nyoma néhány önfeledten kusza vonás lett volna majd, melyet egy fehér gyertyából csöpögő viaszban húztunk gyufaszállal, ama lapon, egy szálloda kávézójában. A szomszéd asztalnál ekkor a bőrkabátos le