Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

téktelen személyek kezébe került ill. levő fegyvereket. A budapesti Nemzetőrség főparancsnoka Király Béla vezérőrnagy lesz. Közben néhány szavazat hangzik el a forradalmi írók részéről. Éles vita alakul ki Maiéter és a Corvin-köz felkelő parancsnoka, Pongrátz Gergely között, Maiéter előző, a forradalom alatti magatartását és általában a laktanya magatartását illetően. Maiéter álláspontját, a laktanyában, ill. a laktanya részéről történtekről való elbeszélését valamint ezek indokait a gyűlés nagy többsége helyeslőleg elfogadja és jóváhagyja. Ebben Pongrátz is megnyugodott, a vita ezzel lezárult. Pongrátz ugyanis szemünkre vetette, hogy mi a laktanyából lőttünk rájuk, ennek során többen közülük meghaltak vagy megsebesültek, néhányat elfogtunk közülük, és mint foglyaikat a laktanyában tartottunk és hogy Maiéter egy felkelőt felpofozott. Maiéter a válaszában elmondta, hogy ők lőttek ránk először, nem mondták meg, hogy kik ők és hogy mit akarnak, betörtek a laktanyába, a nagy főkaput is bezúzva nehéz szállító tehergépkocsikkal. Mi a néphadsereg katonái vagyunk és nekünk első rendű kötelességünk volt védeni a laktanyát minden rendelkezésre álló eszközzel. Az természetes reakció volt a részünkről, akiket kívülről megtámadtak, hogy védtük magunkat és a laktanyát. Nekünk is voltak sebesültjeink és halottaink katonákban és tisztekben. És ha a laktanya hátul és oldalt a munkásszállók felől, a laktanya sajátos és sajnálatos jellegénél fogva nem lett volna nyitva, őrizetlenül valamint ha a laktanyában rendesen felszerelt harcoló alakulatok lettek volna rendszeresített fegyverekkel, sohase tudtak volna erőszakkal betörni a laktanyába. Mi ennek ellenére védtük magunkat ahogy tudtuk, különbenesküszegők, árulók lettünk volna, erre pedig mi még csak nem is gondoltunk, ezt mindenki meg kell, hogy értse. Ezt nem lehet nekünk bűnül felróni és emiatt elmarasztalni bennünket, ezt inkább minden becsületes embernek méltányolnia kell. Mi katonák voltunk és kötelességünket teljesítettük. Ezt meg kellett akkor tennünk annak ellenére, hogy minket a néphadseregben arra neveltek, hogy a népre soha nem szabad lőnünk. Mi nem tudhattuk kik állnak vekünk szemben és hogy ez a nép, arra mi még álmunkban sem gondoltunk. Ez különben is paradox, a nép nem támadhat a hadseregére. Hogy aztán ez mégis így volt, annak okai máshol éspedig a felső párt és államvezetésben keresendők. Ezt mostmár tudjuk és hogy így alakultak a dolgok ez mostmár más lapra tartozik. Most itt ülünk egymás mellett és tárgyalunk. Ez a nép és a Nagy Imre kormány akarata és ennek mi alávetjük magunkat. Ami pedig azt az állítólagos felkelő felpofozását illeti az valóban úgy volt, de azt ma is megtenné és azt minden más becsületes ember megtette volna és megtenné ma is. Az olyan ember ugyanis akinek a zsebéből lopott aranyórát, aranyláncot és miegyebet húznak elő az nem felkelő, hanem tolvaj gazember aki csak bemocskolja a forradalom tisztaságát. Az pedig akit ő felpofozott, ilyen- 75 -