Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

mában felszedett magyar diákkal együtt —

Mindenütt ugyanaz. Amit én is láttam Budapesten. Hogy az oroszok 56 őszén rettenetesen féltek. A végső összeomlástól. És nem ok nélkül féltek tőle.

Hát nekünk tudnunk kellett volna ezeket a tényeket! És végig kellett volna gondolnunk őket!

Tragikusan nagy mulasztást követtünk el —

Ami olyan nagyon szép volt az egészben: a magyarok nem féltek. Az oroszok féltek. És ebben lett volna a hatalmas lehetőség. Ezért volt nagy hiba, NAGY NAGY HIBA, hogy mi is féltünk. Nem szabad lett volna.

MORVA Y LÁSZLÓ

Megérte....!...?

Bajcsy-Zsilinszky emlékére

Mit gondoltál, — ott a bitó alatt — mikor bérelt-hóhér babrált a kötéllel, s a megrettent gyilkosok fölött utói szór néztél széjjel...?

Megéri majd az áldozat;

vállalt halállal néped tisztába tenni,

megérti majd, hogy van egy pillanat,

hol nem tétovázhat többé senki,

mikor az „Ahogy lehet" okos-gyáva érvét

elsöpri a nemzethalál réme,

a cselekvésre példa kell,

a gerincre, emberségre,

hogy ilyen útnak kínkeserv a vége:..?

Szólj vissza; krisztusi halott, nyugtass meg:... megérte!

Megérte...?-63-