Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

„Volna”, „volna”, „volna” —

Nekünk az volt az utasításunk Washington-ból, hogy tartsunk bizonyos távolságot a Nagy Imre-kormánytól, és várjunk. Várjuk ki, hogy milyen irányban fognak alakulni a dolgok. Egyelőre semmi esetre nem javasolta Washington, hogy tegyünk valami olyan gesztust, ami a Nagy Imre-kormány elismerését jelentette vagy jelezte volna de azért

legyünk nyitottak, ha alkalom adódik, legyünk barátságosak, nehogy túlságosan bezárjuk az ajtót Nagy lmréék előtt. Azt kell mondjam, hogy a Washington-i utasítások nem voltak egészen egyértelműek, nem voltak valami határozottak. A mi kérdéseinkre általában Washington is kérdéssel felelt: „NEKTEK mi a véleményetek?”Erre aztán próbáltunk tovább tájékozódni, és írogattuk a jelentéseket, amelyek nem is jutottak el időben Washington-ba

Annyi bizonyos, hogy közvetlen kapcsolatfelvételre a követség és a Nagy Imre-kormány között NEM került sor. Ezt teljes biztonsággal állíthatom — mert ha ilyen kapcsolatfelvétel történt volna, akkor ott vagy Nyerges tolmácsolt volna, vagy leginkább én, hiszen a követségen más nem tudott magyarul. Nem történt még egy telefonbeszélgetés sem a követ és Nagy Imre között, ezt pozitiven tudom. És arról sem tudok, hogy esetleg levélben kaptunk volna valami komolyabb megkeresést Nagy lmrééktől. Ami kevés kapcsolatunk volt, az a magyar Külügyminisztériumon keresztül adódott. A Külügyminisztériummal volt egykét súlytalan levélváltásunk, de csak szokványos témákban, ez nem olyasmi volt. amire egy komolyabb kapcsolatot lehetett volna alapozni. Hangsúlyoznom kell tehát, hogy ez a passzivitás kétoldalú volt: mi sem törekedtünk kapcsolatfelvételre a Nagy lmre-kormánnyal, de ugyanígy Nagy lmréék sem kerestek meg minket. Végülis elképzelhető, hogy az ő részükről történtek kísérletek erre. de ha tényleg így is volt, akkor is csak nehézkesen, tétován kezdeményeztek, a Külügyminisztériumon keresztül és ott elakadtak. Mert egy ilyen közeledési aktus a Külügyminisztériumban nyilván több kézen kellett hogy átmenjen, és nekem az az érzésem, hogy ott még október végén is lapult néhány elbújtatott régi kommunista, akiknek lehetőségük volt elsikkasztani egy ilyen levelet, elgáncsolni egy ilyen akciót én nem tudok semmi biztosat, de ez is elképzelhető. Hozzánk többen bejöttek magyarok, nemcsak információkkal, hanem próbáltak volna politikai természetű tanácsokat is adni, kérték, hogy lépjünk, avatkozzunk be valamilyen módon de ezek mind magánemberek voltak, egyikük sem képviselte hivatalosan a Nagy Imre-kormányt. Bibó István államminiszter bejött egyszer

de hát ő is csak november 4-én, amikor voltaképpen már csak ő egymaga volt a magyar kormány, a többiek mind a jugoszláv követségen voltak, cselekvésképtelen helyzetben, amikor tehát a Nagy Imre-kormány gyakorlatilag már nem létezett. Gyanítom, hogy azokban a na- 55 -