Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

KORMÁNY fordulnak hozzánk egy ilyen kéréssel, akkor esetleg, leg­alább az első napokra — hát én nem tudom — Meg sokat gondolkoztam utólag azon is, hogy miért éppen Mind­szenti bíborost, és egyedül csak őt fogadtuk be, és hogy vajon mi történt, hogy az ő ügyét már ELŐRE rendezték, mielőtt még bejött volna. Évekkel később több magas rangú State Depatment-tisztviselőt meg­kérdeztem erről, de senkitől nem kaptam határozott választ. A 60-as években Washington-ban találkoztam Bob Murphy-val is, aki annak idején a secretary of state helyettese volt és a magyar ügyek referense, őt is megkérdeztem: emlékszik-e, hogy ki adta az utasítást a bíboros menedékjogának az ügyében. Azt felelte, hogy nem ő döntött ebben. És hogy azokban a napokban annyi ügy ment át a kezén, hogy képtelen már visszaemlékezni, ki kezdeményezte és ki hagyta jóvá a bíboros menedékjogát. Volt egy kollegám a State Department-né\, nem túlsá­gosan magas beosztásban, viszont elég jól ismerte a magyarországi vi­szonyokat, amikor én 53-ban Budapestre kerültem, akkor ő is ott volt már pár éve, és ott is maradt hónapokig velem, amíg én bele nem csiszo­lódtam a munkakörömbe. Ő katolikus volt, és valószínűleg ismerte is a bíborost — él bennem a gyanú, hogy ő lehetett, aki Washington-ban el­indította ezt az akciót. Azóta többször kérdőre vontam őt is — de kitért, azt mondta, nem tudja ki intézkedett. De azért én ma sem tudom kiverni a fejemből, hogy mégiscsak az ő keze lehetett a dologban. Megbeszél­tem ezt a Bruegel-lel is, a kódossal, aki a táviratot vette, de ő is csak arra emlékszik, hogy az engedély táviraton jött, nem telexen, sifrírozva volt. De hogy a State Department melyik irodája adta fel, azt már nem tudja felidézni. Bruegel úgy emlékszik, hogy mi még jóval korábban, még ok­tóberben megkérdeztük Washingtont, hogy mit tegyünk, ha egy ma­gyar politikus menedékjogot kérne a követségen — de erre a kérdésünk­re akkor nem jött válasz. Ez a távirat viszont minden kérdés nélkül, és szinte már az orosz, támadás órájában ott volt a követségen. * November 4-e után — hát először úgy látszott, hogy mindennek per­ceken belül vége, hogy az orosz invázió órák alatt pontot tett a magyar forradalom végére. De nem egészen így volt: még napokig, még jó pár napig folytak a harcok Budapesten. Mi az első percekben elkönyveltük a végleges vereséget — pedig a magyarok még egyáltalán nem adták fel az. ügyet. Továbbra is egymás után érkeztek a követségre a látogatók, megjöt­tek be a telefonhívások, általában olyan hírekkel, hogy itt is, ott is foly­-49 -

Next

/
Thumbnails
Contents