Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

sorát, közkatonákét, akik a kommunista ifjúsági szervezetek teljes feloszlatását követelték, az október 23-i utcai tüntetések résztvevőinek neveit, a magyar had­sereg kommunistaellenes tisztjeinek a névsorát, a nemrég szabadult Mindszenty bíboros köré csoportosulok neveit, stb. stb. Pacepa „vezérőrnagy” (aki végig, rendületlenül így beszél önmagáról) Ceau­­sescuja egy reszketően gyáva, szánalomkeltő félbolond, aki annyira fél a me­rénylőktől, hogy félelmében dadog, izzad, hány és reszket. Nem meri kétszer ugyanazt a ruhát, cipőt, kalapot felvenni, nehogy megmérgezzék, besugározzák rákot okozó sugarakkal vagy más titokzatos módon életére törjenek. Mivel gyá­va, azokat, akiktől fél, gyorsan elteteti láb alól. Felesége buta, buja, ostoba, részeges áltudós, aki még férjénél is vadabb antiszemita. Fiuk, a trónörökös trágár kéjenc, aki politikai vacsorákon a pincérnők szoknyája alá nyúlkál és részegen levizeli az ezüsttálcára halmozott osztrigát, majd kényszeríti a gyáva, meghunyászkodó vendégeket, hogy egyenek belőle. Ceausescuné orrában tur­kál társaságban, gyémántokat követel fenyegetések árán is, az „elvtárs” kézzel, csámcsogva eszik és kezefejébe törli száját. „Öld meg, nyírd ki, pusztítsd el” üvölti utasításait reszketve Pacepának — aki persze az egész könyvön át nem csinál semmit, csak áll szerényen a fényképeken a .Nagy Főnök” mellett. Az ember elgondolkozik: vajon, ha ez mind így igaz, miért tartották ezt a Pacepát? Azért emelkedett tüneményes gyorsasággal a legravaszabb, leggyilkosabb vas­függöny mögötti titkosszolgálat fejévé, mert soha nem csinált semmit? Nehéz elhinni! Azt beismeri, hogy ő volt Yasszer Arafat P.L.O. vezető és a líbiai Khadaffi ezredes államfő hamis útlevél szállítója, de itt-ott azért büszkén elszólja magát egyéb gaztetteiről is. Akárhogyis vesszük, akárhogyis nézzük, arckép ez a könyv. Annak az ál­lamfőnek az arcképe, akinek a kezében kétmillió Romániában élő magyar élete fekszik. Minél több amerikai ismerősünk, szomszédunk, munkatársunk, fel­jebbvalónk, beosztottunk megismeri ebből a könyvből Ceausescut. annál na­gyobb lehet a reménység arra, hogy megszabadul Románia, Európa, és az em­beriség ettől a szörnyetegtől. Ha másként nem. hát úgy. hogy egy szép napon repülőgépre ül és átrepül ide. menedékjogot kérni. Miért ne? Ha titkosrendőrségének, kivégzőosztagá­nak parancsnoka, a halálos ítéleteit törvényellenesen is végrehajtó tömeggyil­kos megkapta hatóságainktól a menedékjogot, miért ne adnák meg neki is? Szathmáry Lajos- 158 -

Next

/
Thumbnails
Contents