Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
SZÖCS GÉZA Tamás Anna szőnyegei Tamás Anna szőnyegei talán azért annyira — nincs rá jobb szó — hitelesek? meggyőzőek?, mert az őket létrehozó kéz és szem otthonos, tapasztalt és kivételesen magabiztos a tér és általában az anyag (elsősorban a nemes anyagok: a textíliák, a bőr, az ételek) alakításában; e szőnyegek kigondolója szőkébb környezetében konyhaművészetéről éppúgy ismert, mint iparművészként. A szőnyeg nemcsak művesség, hanem — talán minden más művészetnél inkább — kézművesség is; a kéznek pedig, ahhoz hogy biztos lehessen, ismernie kell az anyag alakításának minél több titkát; a ruhákét, hajdani vagy majdani vagy sosemvolt szobák belsejének élethű létrehozásáét, a fácán megkészítéséét, egy érdekes bőröv megvarrásáét. A festészet a szétbomló formák és színek káosza után eljutott oda, hogy bekeretezett egy üres felületet és kijelentette róla, hogy abszolút kép. De a költészet is, száműzve előbb a mondatot, majd a szavakat, szótagokat és hangokat is, kezünkbe adja ugyanazt az üres felületet, mint abszolút verset. A drámairodalom eljutott a sóhajig, mint kizárólagos cselekményig, a zene pedig — nem kis hangzavar árán — a csöndig. Vannak szobrászok, akik termésköveket meg öntvény-törmelékeket állítanak ki. Egyes keramikusok pedigcserépdarabkákat. Műépítészek előállnak otromba, rosszul beosztott kockákkal, melyek legfönnebb a mérnökök hozzáértéséről árulnak el valamit, de nem a műépítészéről. Ne foglalkozzunk most azzal, hogy mindez válságtünet-e vagy szélhámosság, vagy mély tartalmak eredeti formában való megfogalmazása — ez a kis emlékeztető csak arra volt jó, hogy rámutassunk: a szőnyegszövés maradt az egyetlen művészet, mely soha nem mondott — hiszen nem mondhatott — le a technéről, a mívességről: ha volt valaha, ha lett volna állítás, melyen valaki „abszolút szőnyegként” műanyag mosogatórongyotállított ki, ezt csak mint kívülálló tehette volna meg, de nem a textilművészek céhének tagjaként. (Egy gombolyagfonalat kiállítani lehetségesszőnyegként: ez is inkább költői vagy bölcseleti ötletnek — esetleg viccnek — tekinthető, nem pedig textilművészeti gondolatnak.) Ezért töretlen a szőnyeg művészete ötezer vagy még több éve; mert mesterség és művészet, kézügyesség és fantázia, hozzáértés és szuverén vízió szét nem választhatóan fonódnak össze benne. A fonalból szőtt világ már-már része a természetnek, sokkal inkább, mint mondjuk a festmény, mely két dimenzióban vetíti ki a világot. Látszólag a szőnyeg is kétdimenziós; de ha belegondolunk, hogy akik a szőnyeget szövik, miért nem választják a kényelmesebb megoldást: a szőttes utólagos és sokkal egyszerűbb kifestését az elképzelt mintázat szerint, rögtön megérezzük: a különböző színű szálak egymás mellé válogatása magasrendű teremtő aktus: nemcsak egy ábra létrehozása, de magának az élet technikájának az elsajátítása: látszólag felület, de ezt a szálak olyan mélytextúrája adja ki, mely jellegzetesen nem-felületszerű. Úgy hiszem, ezért szőtt — nem pedig, mondjuk énekelt vagy vázát festett — Perszephoné...- 69 -
