Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

KERNYAISZKY P. BARNA

Küzdelem a hallgatással

Budapesten születtem 1954-ben. Pontosabban Budán. Ez nagyon fontos, egész életemet meghatározó. Ennek a kis mikrovilágnak a várral és környezetével együtt van erős múltba kapcsolódása és hangulata, amit parkjainak bősége is segít. A furcsa, mindig mesélő utcák, házak s a dunai kisvendéglők füstös zsivaja. Város a városban. Aki vízivárosi az egy sajátos közösségben él. Az álmok itt fontosabbak, mint a valóság. A Lánchíd se tudott ezen változtatni, hiszen aki átjött ide, azt is megfogta ez a lebegésszerű álom.

Kötődésem akkor teljesedett ki, mikor a budapesti Történelmi Múzeumban Zolnay László keze alatt dolgoztam a gótikus szobrok feltárásánál. A Vízivárosban éltem addig a pillanatig míg el nem hagytam hazámat.

A múlt, jelen, emlékezés és jövővárás hangulata érződik.

A másik alaphatás életemben Basilides Barna élete és életműve, sajátos magyarságért küzdő, európai módon gondolkodó szellemisége. Érthető, hivatalos szemszögből, a mai napig való félretétele. Kitartó feleségének köszönhető, hogy életműve nem kallódott el!

Képzőművészeti tanulmányaim befejezése után, első dolgom a technikai tudásom gyarapítása volt. Kerámiám megalapozása. 1975, kiállítás Táborfalván, ott érintett először a szocialista gondolkodás művészetirányító politikája. (Figyelmeztetés vallásos jellegű munkám miatt. Tamás hitetlensége c. alkotásom kapta ezt a kitüntető figyelmet.)

Szentendrei szabadtéri bemutatkozás a színházi nyári évad alkalmából. Több csoportos és önálló kiállítás, a szocialista országokban is.

Figyelmem a színház és a film felé is bővül. Az 1980-as párizsi tanulmányutam után összefoglaló kiállítása Műszaki Egyetem aulájában, majd Szkéné és a MAFILM támogatásával bemutatjuk Nádas Péter Temetése, darabját. A kosztüm- és díszlettervért nívódíjat kaptam. Ezzel egyidőben Szentendrén, 1945 óta az első magántulajdonban lévő színháznál dolgozom: Nosztalgia Ház. Közben politikai okok miatt eltiltanak.

Megindul a küzdelem a hallgatással, bezártsággal, alkohollal és magammal a magányomban. 1984 novemberében elkedvtelenedve és kétségekkel tele elhagyom az országot. 1985 októbere óta Kaliforniában élek.

Miért fordítottam hátat hazámnak? Erre hadd idézzem Ancsel Évát, A megrendült öntudat mítoszai c. művéből: „A tettek kihalásának állapotában az ember számára nem marad más, mint az önreprodukció, amely történjék bármilyen színvonalon, bármely dekoratív díszletek között és korszerű kellékekkel, mégiscsak negatív létezés, és nem cselekvő élet!"- 67 -