Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
Csakhogy ez egy nagy lakás volt, ők négyen, én egymagám — illetve, nem: felhozták a házmestert, az is ott volt. Egy rendőr az is, nagyon sötét figura, a forradalom alatt rendszeresen jött suttogni, civilben persze, hogy „kÉÉ- rem nagysasasszony, mondja meg az urának kéérem, hogy azt mondják itt meg itt az utcában van egy ávós fegyverraktár, feltétlen szóljon az urának” — aztán negyediké után persze éles fordulat, újra egyenruha, minden — na hát ezt a fickót előszedték és fölhozták „tanúnak”. De hát ez annyi volt csak, hogy nem négyen vannak, hanem öten. Rettentő rossz volt az egész, pocsék volt mindenestül-----Széttúrtak mindent. Tulajdonképpen semmit nem találtak — mert hát mit találhattak volna? Az uramnak nem voltak titkai! Neki éppen hogy az volt az elve, hogy nyílt kártyákkal kell játszani! Az önéletrajzaiba is mindig mindent beleírt, a származását, a felmenőit én nem tudom meddig, úgyhogy pontosan tudták róla hogy nemesi címe volt a családnak, hogy megvan még a kutyabőr is, tudták hogy cserkész volt, hogy ludovikás volt, mert ő semmit le nem tagadott — emlékszem, apámék is, meg a testvéreim, de én is: állandóan szerkesztgettük a kozmetikázott önéletrajzokat, csináltuk a legképtelenebb tornagyakorlatokat, csak hogy ne kelljen néven nevezni a gyereket — de Pali, az soha! És amikor én az első önéletrajzomat írtam már mint Maiéter Pálné, azt mondta az uram: - Mindent beleírni, MINDENT! Mert sokkaljobb most kitálalni, minthogyha hátulról jönnek rá! — És attól kezdve csináltam én is amit ő. Úgyhogy ilyen dolgok miatt nekem semmiféle rossz érzésem nem volt: hát tessék, hát nem rejtegetünk mi semmilyen titkokat! És mégis RENGETEG mindent elvittek! Elvitték a személyes levelezésünket! Minden kis ficnit, amit Palitól kaptam, meg amit én írtam neki, MINDENT! Minél jobban bizonygattam, hogy ezek egyszerűen magánlevelek, SZERELMESlevelek, hogy ebben nincs a világon semmi politika, és mennél jobban KÖNYÖRÖGTEM, annál inkább: akkor AZÉRT1S, MÉG EGY MARÉKKAL belőle! Aztán Palinak minden partizán-emlékét, ami csak dokumentum erről a korszakról megmaradt! A kitüntetéseit, valamennyit! Ott volt minden az. íróasztal fiókjaiban — összeszedték, vitték! Ezeket mégcsak jegyzékbe sem vették — csak úgy, minthogyha nem is léteztek volna! Még utána is téptem a hajamat, hogy miért nem gondoltam ezekre előbb, el kellett volna vinnem őket időben otthonról — na de hát miért dugdostam volna, hát ez nem volt kompromittáló! Vagy ha már így alakult a helyzet, hogy ott maradtak, akkor talán nekem kellett volna magamtól mutatnom őket, hogy itt van még ez is — akkor esetleg hagyták volna? Mit tudom én Megtalálták a Bibliát, ráadásul kettőt is — mind a kettő az uramé volt, mert megvolt a Károli Bibliája amit még a konfirmálásra kapott, mega másik is, amit a Kúti Dezső püspöktől kapott 47-ben, benne a püspök bácsi bejegyzése — diadalmas képpel hozták, mint akik ráakadtak a legfőbb bűnjelre, és most már mindent értenek, meg ugyanakkor undorral-52 -
