Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
KOVÁCS SÁNDOR szép papírra írtam hogy bolondos kamaszként szeretlek te nő nyári este színtelen báján mikor úgy vettem kezembe a tollat hogy gyűlöltem azt a kéket meg az egész világot és a papírt is amire írtam azt a kockásat ami börtönrácsra emlékeztetett és az írás cenzúrázott levelekre miket egykor írtam mert írtam csak írtam mikor visított a macska a sötétben és nem indult az autó tudod akkor szólalt meg a lány sikoltó emléke felett ahogy csupasz képemen mászik a szellő amit megénekeltek amiről tudhatnék de nem tudom követni a tragédiát aztán arra gondoltam hogy veled de hiába vártam megszeretni a tollat azt a kéket meg a világot sem a papírt amiről nem is kellene szólni mert a felkapcsolt villanysuttogó sápadtságánál kísérteties szűzlány akaratával remegtetett politika véres arcában éljenezve ideákat profinak mutatott amatőr kurvák között fizetek gyorsan meg is írtam vagy csak valaki írt mellettem otthagyva egyedül ahogy feldőlt pohárból elmúlt lét nyalogattam aztán hogy nem élek együtt senkivel még ha van is feleségem aki már évek óta nem számit a tudat megmaradt a tévé világában elfeküdt poharam nem akarom hogy bárki lássa a kifolyt fröccsömet az igazi nagyfröccsöt ami úgy készült mint otthon pedig itt mások az arányok karcos asztalokon felfeszítek titkokat a harisnyatartók között személyesen vagyok a nincsnél ismeretlen féldecinél csak negyed van és nincs kétdeci se hosszúlépés és a házmester kiabálásával az álláson a negyediken megszólalt a lemezjátszó a gyilkosság idején kazettáról mondtam neked hogy senkit se várok egyiket se ismerem mégis lemegyek ha hívnak azok a lengyel lányok Kovács Sándor 1953-ban született. Gépipari technikumban érettségizett, egy évig főiskolára is járt. Röplapozás, hivatalosan sokszorosítás útján elkövetett izgatás miatt börtönbe került. 1974-ben szabadult, majd évekig segédmunkásként dolgozott. 1980-tól mint technikus. 1981 óta Bécsben él.
