Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-06-01 / 22. szám
kát az ösztönöket, amelyeket a gép kifejez. Mondjuk ki: a gép a háborút szentesíti. Valójában a gép társadalmának eszményi megvalósulása a hadsereg példázása. A gép a múltbeli célokat nagyszerűen megvalósította és új célok hiányában önmaga céljait valósítja meg. Az ember azonban még nem hajtott fejet az acél és a beton keménysége előtt. Gépelőtti emlékeink már csak altudatunkban vannak, ott ugyan megvannak a gépek megfelelői is, valamint gépfeletti látomásaink... * A két monolit közé görgőre ható nyomás meghaladta a statikai teherbírás elméleti számításait. A gömb tudvalevőleg a teljes egyén ősképe. Felületi feszültségének ereje a lehető legerősebb — de nem határtalan. A túlélés nem az ellenállásban, hanem az alakulásban van. A festő belátó bölcsessége abban nyilvánul meg, hogy a létünket veszélyeztető világ elemeit emberi összhangba hozza. A festményeken a gépek zord merevsége feloldódik a festő tehetségének szépségfeleslegében. Bencze nem vigasztal, de nem is ijesztget, hanem azt mondja, hogy az ipari fejlődés egymásra épülő katakombái nem vetekedhetnek az emberi lélek mélységeinek egy 40x50 cm-es vásznon megélt látomásával. A SZÍNEKRŐL A színek „előfordulnak” a természetben és a szín élménye megtalálható tudatalatti létezésünkben is. Megjelenésében a szín megelőzi a gondolatot, míg a külső világban gondolataink a meglevő színekkel találják magukat szemben: ebből a szempontból a színek egy fokkal kifejezettebbek mint az artikulált hang-beszéd, vagy zene amelyeknek nincs készen kapott hasonmása a természetben. A festő tehát kiindulhat közvetlenül a természetből is. Ennek ellenére a színt is úgy festjük rá a képre, tehát nem a természetet utánozzuk? Hanem szabályokat alkalmazunk. Ellenkező esetben a festő kiteríthetné az üres vásznat a napra és várhatná a hatást. (Meg vagyok győződve, hogy a sok próbálkozás közepette volt ilyen is...) Tehát a festészetben is színpadról van szó és a vászon sem csak vászon, hanem az „életet jelentő deszkák”, és ehhez varázslatra van szükség és azokra akik a játékba „belemennek”. Az ember-alkotta elemek szerkezeti egyformaságának a színekkel való ellensúlyozása kiütköző színáradathoz vezet, és végső fokon ismét egyhangúságba torkollik. Eltompult színérzékünket és csüggedő érdeklődésünket a modern festmények még kirívóbb színekkel igyekeznek- 105 -