Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
SI MÁN Dl ÁGNES Via creativa thétától ómegáig nekem csak ez jutott középen kezdve in médiás rés ahogyan mondanád kibetűznöm vízre írt üzeneted csillagokba szórt szavaid édenét kódexeidre dőlve szívszorongva méltatlan szerzetes félhomályban könnyekkel küszködő kimart szemekkel izzadt tenyérrel sort sor alá szántóvető sit me terra levis zúgják a harangok késő húsvét volt idén görcsösülve vártam az emberfia jöttét par avion írtál egy lapot felhőkarcolók csupa kékben vízparti város gaudeamus sikítanék tenyeredbe de hét órányi csak időben a táv érzem ahogy felém fordulsz mégis át sugárzol az óceán párás auráján titkos adó nem félsz hogy bemérik egyszer szíved ütemét áttetsző tereken szólítlak fény üveg hullámverés végtelen fövenyen lebukóban a nap megcsillan kerubszárnyaid ezüstös taraján ó menni készülsz tudom tiéd az ég az óceán Kryszosztomosz anaforájával lebegteted körül ragyogó arcodat milyen jelenség milyen hazugság terítne rád pányvázó kötelet bilincset bokádra égő övét derekad hajlatára legalább morzsányit kaphatnék misztikus valód pergőtüzéből bennem vagy már úgyis nincsenek higgadt szavak erre mint magzat gömbölyödsz szívem alatt hordtak szerte gyümölccsé kívánkozó gyermek szememmel fested újjá Toronto minden sávját átlépsz a Duna hídjain közeledvén mert megszüllek újra reszkető kezekkel keserves nyögéssel angyalok nélkül papírízű szalmán vagy mit is beszélek írógépen hófehérben szikrázó lapok közt felmutatlak íme a fiú Simándi Ágnes 1954-ben született Budapesten. Verseit, írásait közölte a Kortárs, Vigília, Új Ember és a római Katolikus Szemle. Budapesten él.
