Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-06-01 / 22. szám

vasó túl tudja tenni magát a mesterségesen átszemantizált, vályogvetéses ékes-szóláson, fog találni konkrét adatokat is jócskán, művek címeit megjelenési évszámaikkal, stb. Szász Béláról még azt is beismerik — hát nem remek ösztönző a bűntudat? —, hogy „ a szégyenletes per átélője- és végigszenvedőjeként mértéktartó fogalmazásban ad hiteles képet az ötvenes évek törvénytelenségeiről, emberellenes intézkedéseiről, emellett zárt kompozíciója is tárgyszerű, mégis, személyes előadásmódja következtében művének irodalmi értéke is van.” Nagyszerű! A triumvirek bátrak és tisztességesek. Most akkor márcsak arra van szükség, hogy Szász Béla (Vincent Savarius) Minden kényszer nélkül című műve ne csak szamizdat formában terjedjen Budapesten, hanem a Magvető vagy a Szépirodalmi adja ki 250 000-es példányszámban Sztáray vagy Méray előszavával. Garantálom, hogy nem lenne veszteséges kiadás.

Nehéz fejezet következik: Faludy György. Nem tudják hat oldal alatt elintézni; íme, egy „kiemelt káder”. „1950-ben internálták. Szenvedéseiről, megpróbáltatásairól már külföldön megjelent verseskönyvében, az Emlékönyv a rőt Bizánc-ról címűben rajzolt képet (London, 1961). 1953-ban rehabilitálták, 1956 decemberében emigrált..." (Kiemelés tőlem.) Internálták, rehabilitálták, emigrált. Kik? Miért? Hogyan emigrált? Mint az olasz vagy ír gyárimunkás vagy paraszt, aki levonatozik a tengerpartra, majd gőzösre száll? Az adatok, könyvcímek és évszámok itt rendben vannak; tisztességes az is, ahogy az Óda a magyar nyelvhez című Faludy verset Márai Halotti beszéd-éhez hasonlítják, és igaz, hogy Villon-t inkábbátköltötte, mint „fordította”. Nincs kihangsúlyozva az, amit mindnyájan oly nagyon szeretünk és tisztelünk Faludyban, az, hogy ikonokláz rohamai sosem voltak öncélúak, hanem mindig az aktuális elnyomás és lelki terror ellen irányultak. Megint ezt kell kérdeznem: hol van Faludy összes írásainak budapesti kiadása?

BPR nehezen tud rosszat mondani a „Tudományos irodalom”-ról, (156-166. o.) habáraz 1912-ben született Nehéz Ferenc — aki meghalt, de ezt nem közlik — inkább tartozik a szépírók közé. Méltányos és elfogadható Kerényi Károly, Gara László, Ferdinandy Mihály, Fáj Attila, Vatai László és Shöpflin Gyula ismertetése; a többieké leszűkített. A fejezet maga hiányos; hiányolom Lukács János, Komjáthy Tihamér, Wlassics Tibor, Kibédi Varga Áron, Györgyey Klára, Molnár Basa Enikő, Karátson Endre, Korek Valéria és Birnbaum Marianna nevét, hogy csak egypár szembeötlőbb hiányosságot említsek.

Györgyey Klára a Menekült PEN demokratikusan megválasztott elnöknője idestova több mint másfél évtizede. Ez a szövetség az idézett „Intézmények” sorában (298-300. o.) meg sincs említve, jóllehet a Nobel-díjas Czeslaw Milosz is tagja, mint alelnök; itt találhatjuk a kiváló- 87 -