Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
TŰZ TAMÁS Áldás forrása A várakozás napjaiban édesedik a szívemben nevelt szó megtorpan az árnyak menete foszladozik a havas térség jelenné teszem a jövőt ez az evolúció iránya felsőbb szinten az ultramolekulák hallgatni tudó ősidők már nem húzhatom az időt kénytelen vagyok engedni Kükének nem is lehetne másként áldás forrása istenek ivadéka gyermekkorom óta babonás félelemben számon át veszek levegőt 70-kedő klerikus kovával csiholt szikrával gyújtok szövétneket kicsiszolom a Márvány-tengert kibodorítom a hajnali szellőt hozzáköltöm a szívemben nevelt szót ujjlenyomatomat rajtahagyom egy röptében elkapott sirály szárnyán Korall-szem Nyakad köré dobom tűz-karikámat, szétoszoljék körötted a köd. Kívül a gvepün alig-alig látlak: szép délibábot, tengerek fölött. Belépsz nyaktörő, vad látomásom középpontjába diadalmasan, föltündököl az obszidián zátony, az éles napsütésben árnya van.-24-
