Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-06-01 / 22. szám

au revoir, hanem azt teszi: adieu.

A leány abbahagyta szandálja fölcsatolását s elképedve nézett föl a férfi arcába.

— Nem akarsz látni többet?

— Nem.

— Megbántottalak?

— Dehogy. Nagyon ötletes szerető vagy. És jó is volt veled lennem. De — s a kép felé intett — ez itt készen van...

A lány közbevágott:

— Ez itt nincs készen.

— A képed? Dehogynem. A háttért odafestem nélküled is. Meg azt a pár ecsetvonást is, amire még talán szükség van. Jó a memóriám. Egészen kihunyt hangon mondta maga elé a leány:

— Szóval nincs rám szükséged... — s hirtelen, mintha vádolna, a férfi arcába kiáltotta: Azt ígérted, ezt nekem adod.

— Neked is adom. Dr. Aristide Brielle úr címét könnyű lesz megtalálnom a párizsi telefonkönyvben. S a képet elküldöm neked Neuillybe, amint megszárad s szállítóképes lesz. Ámbár — még csak ki sem akaszthatod a házadban, — apád házában, Túlságosan hasonlít hozzád. R^dismer mindenki. De ezen már nem segíthetek.

— És ha — kérdezte rekedten a leány, már szandálban és nadrágban, de még meztelen felsőtesttel, — és ha másállapotban vagyok? ha gyerekem születik tőled?

A férfi mosolygott:

— Alig valószínű. Bár én is hatvanéves atyától származom, — s hirtelen durván, nevetve tette hozzá: ha ugyan anyám nem hazudott.

A lány elfordult tőle s háttal állt neki, amíg felvette és begombolta a blúzát.

— Te nem vagy ember. Szörnyeteg vagy. Szörnyeteg, — érted?! Nem. Ne hidd, hogy elhagynálak, ha igazán gyereked születne

tőlem. írj nekem s én megküldöm a tartásdíjat annak rendje és módja szerint. De ide nekem ne hozd.

— Ha fiad születne tőlem, látni sem akarnád?

— Nem. Vannak más fiaim is, öt vagy hat, nem is tudom. Azokat sem láttam soha.

— Átkozott vagy, kiáltotta a lány, magadra maradtál.

— Én így élek és így is akarok élni. Magam.

Még egyszer szembefordult vele a lány:

— Észedbe se fogok jutni? Nem fogsz vágyódni rám soha? mikor itt leszel egészen — magad.

— Dehogynem. Jó a memóriám. S az emlék szép lesz, Frédegonde, de a vágyódás nem lesz kínzó. Én ismerem magam.-25 -