Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-06-01 / 22. szám

a rövid könnyű nadrág meg a piros blúz, de be kellett érnie azzal, amije volt. Öltözés közben vette észre, hogy a terasz ajtaja nyitva maradt. Gondolta, meglepi fiát, így hát meztéláb, hogy nesztelen lépéssel mehessen le a lépcsőn, szandáljával a kezében osont az ajtóhoz. Lassan kijjebb tolta az ajtó szárnyát, mely szerencséjére nem nyikorgott s meglepve állt meg a lépcső legfelső fokán.

A mély, nagy termet elöntötte a délutáni fény. A sárga függönyt felvonta már a festő. Ő maga a terem közepén állt, még mindig anyaszült meztelenül s azon fáradt, hogy felerősítsen a festőállványra egy embernagyságúnál jóval nagyobb, fehér, még használatlan vásznat. Arca figyelmet fejezett ki, száját összeszorította, talán be is szívta valamelyest az ajkait, ami elvette nemcsak az ajkak, az arc teltségének benyomását is. így sokkal idősebbnek látszott, mint az imént. A leány profilban látta meg: izmos karjával igazgatta a kifeszített vásznat s eközben egy kissé előre is hajolt, — sa cumae-i Sibylla jutott az eszébe, Michelangelo híres femme hommesse-e; hommesse: férfias, de mégiscsak femme: aszszony. S ez volt az, ami meglepte. Még ma délben nehéz lett volna elképzelnie férfiasabb embert, mint az isteni csődőrt, aki legyőzte s meghágta. Most tudatába ötlött, hogy öreg férfiak gyakran vesznek fel öregasszonyos külső vonásokat, mint ahogy viszont nem ritkán kapnak bajuszt, szakállt öregasszonyok. Ha egypár év múltán ennek az én fiamnak itt kihull a foga, — gondolta szinte kajánul, az ifjú ember magabiztos gőgjével és kegyetlenségével, — összetöppedt szája olyan lesz, mint egy vénasszonyé és — tette hozzá hirtelen s ugyan kellett fékeznie magát, hogy föl ne kacagjon — lógó melleket fog kapni, mint alteregója, a cumae-i Sibylla. Jól látta most, ahogy a festő profilban egyre jobban s jobban előrehajolt, hogy mellbimbaja körül már petyhüdni kezdett a hús s a melle valamelyest előrehullt, puhán és férfiatlanul. Mikor sudár derékkal előtte állt, ez nem tűnhetett fel; mikor pedig letornázta róla ruhadarabjait, hogy aztán magához karolja, mással volt elfoglalva, minthogy násztársa mellehúsának a szilárdságával törődhetett volna. De most eleget látott s lassan, tűnődő arccal jött lefelé a lépcsőn.

A festő hamarosan észrevette.

Frédegonde, kiálltotta, jó hogy felébredtél. Épp kezdeni akarom a munkát... De miért öltöztél fel?

Fáztam. Itt bent azonban elég meleg van s ha még most is meztelenül akarsz lefesteni, levetkőzöm újra.

S ahogy lépegetett a lépcsőn lefelé, előbb ledobálta a mélybe két szandálját, aztán kigombolta az ingét, megoldotta nadrágja szíját s mire leért, meztelen volt megint.

— Hova álljak? — kérdezte tárgyilagos nyugodt hangon.-21 -