Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-06-01 / 22. szám
SZŐCS GÉZA Underground Az egyik minisztérium irodalmi múzeumának gyűjtés alatt levő anyagához íme ezredes elvtárs másik verset írok a tőlem elkobzottak helyett. Életem nem vidám. Életem nem vidám! Sok-sok éjszakám tanú rá; s szállodám, szálloda-szobám: éjszaka jönnek általában, rámtörnek, mint a tüdővérzés mely olykor-olykor fölragyog a hűtőszekrény ajtajában. Szuterén lakásaik mélyén fáznak az alvó alkotmányok valahol délen, Afrikában. Nagyritkán hív meg valaki pohár borra, vagy épp ebédre. (Anyám szalonnát csomagolt a házkutatási engedélybe; így élek, élek, éldegélek.) Számban a tüdővérzés vörös fésűjével. Még mindig tűrhető erőben. Tegnap a sírásó-tanoncok csontokat hánytak ki a földből a Házsongárdi temetőben, kislányom bábuját siratja amit a kútba engedett le: átöltöznek a magyarnóták letartóztató rendeletbe, ki tudja, kik laknak a kútban!-3-
