Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

gyilkos, a kockajáték szerint egy remegy, a dilettánsok jobb ha hátrább húzódnak a tűztől, a láng őket csak perzseli, a vátesz legfeljebb elég, kedvetlen lányok vetkeznek, kendőikkel vétkeznek, leterítik harcunk, jó így, fák feletti villamos-emlék, száll és sír és véletlen.

3, Délelőtti, és anyás, mint a vers melege, máshoz nem hasonlítható, legfeljebb vízhez, fényhez, napsütésbe merülő grimaszhoz, fájdalmas szigor, zárt ajtók, sarkon imbolygó árny, hajlobogás, bódult orgonák, gyors elmúlás (menetrendszerinti, költők csatlakozása és csalatkozása), a cogito sajnálata (de jó ez így), kitömöttség arany fürészpora, az élet keljfeljancsi örömei, az eszkábált költészet ablakainak nyitogatása (beszögel, kiszögei, szö-ve-gel), papírsárga múlt, utolsó boldog délután, míg el nem árvulnak e kötetbe ültetett Nagy Fehér Dáliák.

4, Szomjas, mint a liftig igyekezet, felhőkön túli emeletek felé, felnőtt és egyszerű, húsomból gyermek, gyönyört zongorázva, világ fölötti zöld, ragyogás, aszszonyvérre feszület, méltó férfi-halál, tántorgás ugye elviszel?, feltúrt mosoly, szótlan árnyék, szebb árvaság nem létezik, ígéretek közt kolduskirály, a tudás Dávidgondjai, parittyakövek, vörös nyílvesszők, képzeletemen élesített kardok, néma halottak, rángatódzó lövészárkok, ki temeti be részegségünk?, ki törli le a versverejtéket?

5, Hűvös, mint kit hibernált angyal hátulról támad, a tarkóba harap, a vers első szavának vérmelegébe, túlélhető halál, kierőszakolt szeretkezések (tenni a dolgunkat a szavakkal), mint jól idomított toll, vadságában is engedékeny, jégkönynyed hasonlatokon koccan, elvermelt hűtlen árvaság, jó írások közben is jobbra vágyó riszálás, verssel elárasztott betűbárok, a lét rúzsozott játékai, szögesdrótok közé szorított utcabál, vörösbor-pecsétes lelkiismeret, hibernált ámen.

6, Fehér, mint a szokhatatlan fegyelem, az éjszakában hasonlat-haramiák járnak, szív, fénylik, rézüst, jóság, próbálkoztam, mákony-bolyongás, vízmosás bódult reménytelensége, hát hogy legyek fegyelmezett?, álom-borotvák, hold-szomjúság, megesett asszony, szomorú hegyek, magunk képére formálva, nagy és súlyos, menetrendszerűen csapódó fonatok, haj, kín-kígyó, sár és vér, énekel, nem tudni miről.

7, Vadromantikus, mint a szél, végtelen, talán, vakító sötétség, átvérzett versek, miért ily könnyű a fájdalom, készséges semmi, komor katonák, rettegés fala, vadromantikus dolgok.

8, Barna, mint a hallgatás, dübörgő csend, fényes huzalok dala, vonatnélküli pályaudvarok, jó volna érteni tárgyakul (ez már tárgyas ragozás), vár, néz, szól, ámul, olvad, gyermek, száj, ideg, nyomtalan, elérhetetlen, reggelek, alkonyok, vér, mozdulatlan a versnélküli élet.

9, Egyszerű, mint a gyilkos álma, gurul, hajnalba törik, megírhatatlan, lebírhatatlan figyelem, halovány bűntudat, derengő, keserű, sötét, a nyiladozó végtelen mögött.

10, Ismerős, mint egy eltávozott, valaki, létezés, hiány, a költészet is alkímia, ezüstjelekkel mondogatni, megmaradni, megbocsátani, átszínezni, definiálni, lebegni balladák felett, örvénylő bárányként, karóba húzott gyönyör, a horizont asszonyai, megvakított ég, könnyes madarak, lehunyt látvány.

/ I, Hisztérikus, mint a tűvé tett város, hol nem találod, igék oldódnak, hasonlatok kötődnek, itt a földön is, ünneplő ködben, óriások kettévágott álma, fogat- 128 -