Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

25

harmincnál megállunk szomorúság, int a halk derű szapora perc tenyérbe simulnak a tárgyak, harmincnál szomorúm végleg magamhoz törlek és csöndesen imádlak.

bánatom kristály haragom érdem, látod milyen szépen pontosan fordul a világ, harmincnál a fegyver lassan már letéve egész testünk küzdi a vélt harmóniát.

a nyugtalanság medret kap a ráncban, emel a tapasztalás és rendezett földekre látunk, harmincnál fordul termőre a bánat s mi szórjuk a fénybe remegő virágunk.

Tanulmány