Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
KŐVÁGÓ JÓZSEF 1956 hagyatéka Három évtizeddel ezelőtt, a magyar nemzet, vulkánikus jellegű érzelmi kitörésben, saját erejével, előkészítés, tervezés és latolgatás nélkül, széttörte az oroszok és kommunista megbízottaik által, terrorral rávert bilincseket. Ez a hirtelen kirobbanás - amelynek jövetelében korábban még mi, a börtönökben szenvedő politikai foglyok sem mertünk reménykedni, megrázta a Szovjetuniót és az egész világ figyelmét erre a kis hősies népre irányította, amely azt bizonyította hogy a világszerte elharapódzó materializmus szelleme nem tudta kiölni egy kis nép életcsatornáiból a romantikus idealizmust... Szabadok akarnak lenni és szabad társadalomban akarnak élni. A XIX. század végén, intellektuális körökben, vita folyt arról, hogy hősök formálják-e a történelmet, vagy a mindenkire egyre inkább ránehezedő környezet. A XX. század második felében az emberiség nagy része egyértelműen az utóbbit fogadta el a történelemformálás legfontosabb tényezőjeként. Gazdasági elemek, a technológia és a tudomány óriási fejlődése és az abból kinövő egyéni jólét növekedése egyaránt azt javasolta az ember számára, hogy a környezet nyomása szerint igazítsa életútjait... U- gyanakkor, az államok vezetői meg a geopolitikai realitások foglyaivá váltak... Carlylenek a hősök jelentőségéről formált véleménye ebben az atmoszférában egy korábbi korszak relikviájává vált. A magyar nemzetből azonban, az orosz megszállók által támogatott kommunista terror hosszú időszaka olyan mérhetetlen elkeseredést váltott ki, hogy a lélek mélyén a hősies fellángolás utáni vágy halmozódott föl. A bátorság ébredésének első jelei, 1956 nyarán, az íróktól érkeztek, akik a Petőfi Kör ülésein heves viták során, intellektuális fegyverekkel bombázták az elviselhetetlenül kegyetlen elnyomásra épített rendszert. Gondolataik szétáramlottak az egész országban és hamarosan betörtek az egyetemek zárt kapui mögé, ahol a hallgatók nagy részében rezonanciára találtak. Követeléseket kezdtek fogalmazni... Eluralkodott rajtuk az a vágy, hogy hazafias és emberi érzéseiknek valamint a rendszerrel szembeni elégedettlenségüknek tüntetés során kell kifejezést adni. Jól emlékszünk rá, hogy 1956 október 23-án, Budapesten és több vidéki városban is az ifjúság az egyetemi hallgatók vezetése alatt, reménykedő, békés, boldog hazafias tüntetésbe kezdett. Tízezrek énekelték a himnuszt. Szónokok felolvasták a követeléseket. A sarlót és kalapácsot kivágták a magyar lobogóból. A szívek mélyéről elemi erővel tört fel az a kívánság, hogy az oroszok menjenek haza és mi magyarok, szabad hazában élhessünk úgy, ahogy mi szeretnénk. 86-
