Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

Szabó nem felelt. Helyette az ENSz főtitkárának helyettese, Protitch szólt:

— Az ENSz jogi osztálya most tájékoztatott, hogy a magyar kormány táviratilag megbízta Szabó Jánost, hogy a kormányt képviselje, a november 1-i Rendkívüli Közgyűlésen.

Igen ám, de ez nem a Rendkívüli Közgyűlés volt, hanem a Biztonsági Tanács.

Ennek tisztázására megindult a vita. Szabót egy delegátus támogatta: Szoboljev:

— A magyar delegátus jogosan ül a helyén, — mondotta.

Ezzel a megbízatás körüli vita véget ért, de az is, hogy Szabó hova tartozik. Az értékes órák Szabó megbízatása körüli vitában múltak el és érdemleges döntés nem született, — Szabó az ülésen nem szólalt fel.

Szoboljev viszont békehangot ütött meg és valótlannak minősítette azokat a híreket, hogy szovjet csapatok léptek Magyarország területére, „... ellenkezőleg, tárgyalások folynak, hogy a szovjet csapatok Budapestet elhagyják” — mondta.

A BT tagjai megnyugvással fogadták Szoboljev nyilatkozatát és újabb ülési idő kitűzése nélkül akartak távozni, de N. Portuondo (Kuba) kérte, hogy másnap, november 3-án, szombaton délután 3 órakor üljenek össze. A BT tagjai a javaslatot egyhangúan elfogadták. Mivel Szoboljev sem ellenkezett, a BT tagjai úgy vélték, hogy valami megoldás van folyamatban. Volt. De a magyar nép érdeke ellen.

November 3-án a BT ismét összeült. Szabó János is megjelent, akitől a delegátusok, elsősorban Lodge és Walker választ kértek, hogy milyen információi vannak a kormányától, a magyar-szovjet tárgyalásokról és a szovjet csapatok beözönléséről.

Szabó:

Először is köszönöm a BT elnökének, hogy lehetőséget adott, hogy mint a Magyar Népköztársaság megbízottja, a vitában részt vegyek..., az alábbi információt kaptam ma Budapestről: A magyar és szovjet katonai vezetők ma délben találkoztak, hogy a szovjet csapatok visszavonására vonatkozó technikai kérdéseket megbeszéljék. Ma éjjel ismét tárgyalnak. A szovjet javaslat szerint a magyar határt több katona nem lépi át... —

Szabó tájékoztatása klasszikus példája a fél igazságoknak és a cinizmusnak.

Ugyanis az igaz volt, hogy a magyar és szovjet katonai vezetők találkoztak, de Moszkva célja nem a megegyezés volt, hanem a magyar delegáció vezetőjének a letartóztatása. Az is igaz, hogy több szovjet katona nem lépte át a határt, mert már mind Magyarországon voltak.

Ráadásul Szabó, — tájékoztatása forrásául ,,Budapest”-et és nem a magyar kormányt, vagy Nagy Imrét, vagya külügyminisztériumot jelölte meg. Mi az, hogy Budapest? A szovjet követség is Budapesten volt. Talán azt hívta fel?-83-