Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

jelentős tájékozatlanságot mutat, mint ebben az esetben.

— Magyarország megbízottja csak akkor beszélhet, ha a BT tagjai már mind felszólaltak, — figyelmeztette az elnök Koóst.

Lodge körülnézett és szólt:

— A felszólalási jogommal élni kívánok.

Nem élhetett.

Ahogy Koóst a BT elnöke leintette és Lodge megszólalt, Szoboljev ceruzája ismét a magasba lendült:

— Ügyrendi kérdésben kívánok szólni.

Lodge láthatóan ingerülten válaszolt:

A felszólalási jogomat nem adom át a Szovjetunió képviselőjének. Előző beszédét nem zavartam meg, megköszönném, ha ő is ezt tenné velem.

Erre Szoboljev, mintha Lodge nem is szólt volna:

— Ügyrendi kérdésben kívánok szólni.

Gentille:

— A Szovjetunió delegátusáé a szó, — és Szobolev máris beszélt, ügyrendről szó sem volt, hanem Amerikát támadta és javasolta, hogy a BT azonnal halassza el az ülést, mert az eseményről nincs elég adata, azokat össze kell gyűjteni, ez pedig időt vesz igénybe.

Lodge közbeszólt:

— Elnök úr! Ez nem ügyrendi felszólalás!

Szoboljev az elnök felé:

— Szabadna folytatnom? — Az elnök szólt:

— Felkérem a Szovjetunió delegátusát, hogy felszólalását folytassa.

Szoboljev végül is kimerült és hosszú beszéde végén előterjesztette

javaslatát:

— Kérem az ülés azonnali elhalasztását, amit a BT ismét 9-1-1 arányban leszavazott.

10 óra felé járt az idő, amikor az elnök — a BT tagjai közül nem lévén több felszólaló, — megadta a szót Koósnak, „Magyarország fődelegátusának”.

Koós-Konduktorov:

— Sajnálattal állapítom meg — kezdte —, hogy a BT a magyar ügyet tárgyalja, holott kormányom (sic!) ez ellen tiltakozik, mivel az ügy teljes mértékben Magyarország belügye.

— Hivatkozom a magyar kormány október 28-án, azaz a mai napon kiadott nyilatkozatára, amit az Egyesült Nemzetek főtitkárához eljuttattam.

— Ez alkalommal nem kívánok többet mondani — fejezte be Koós — de felszólalási jogommal a későbbi ülésen élni kívánok.

Ez a „kormány-nyilatkozat” határozottan közli az ENSz-szel, hogy: el a kezekkel. A magyar forradalom belügy, ahhoz senkinek semmi köze. Sem az ENSz-nek, sem az amerikaiaknak, senkinek. Ilyenkor az ENSz tehetetlen, mert nehéz egy ország fődelegátusának kérésével szembeszegül-78-