Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

Cornelius Castoriadis, a Sorbonne egyetem professzora azt állítja, hogy a magyar forradalom volt az egyetlen olyan totális felkelés, amely megszüntette a totális bürokratikus kapitalizmust, azt a kormányzati formát, amely szovjet és kínai fennhatóság alatt virágzik.

Camus arra figyelmeztet, hogy „a magyar vér olyan drága kincse lett Európának és a szabadság gondolatának, hogy meg kell próbálnunk minden cseppjét megtakarítani.” Majd így folytatja: „... A szabadság első felkiáltásai Budapesten mint port szórták széjjel a tudós, de rövidlátó filozófiákat, a hamis gondolkodás hosszú sorát, a behízelgően szépnek látszó doktrínákat. Az igazság, a meztelen igazság, amelyet oly hosszú időn át elfojtottak, a világ szeme előtt robbant ki, hogy mindenki láthassa.”

Egy másik helyen Camus arra utal, hogy a magyarok, akiket a szovjet hódoltság alatt láncokban tart: „... többet tettek a szabadságért, mint bármely más nép a huszadik században.”

,,A magyar munkások és értelmiségiek, nyomorult sorsuk ellenére, láncaik dacára rövid egy nap alatt megmutatták a világnak a szabadság királyi hagyományát.”

Milován Gyilasz megy legmesszebbre a kommunista rendszer és szovjet gyarmatosítás ítéletében. Egyik sem oldja meg, sem a személy, sem a társadalom problémáit. Még a jugoszláv szakítás is Moszkvával csak a nemzeti kommunizmust tudta létrehozni. A magyar forradalom Gyilasz szerint világviszonylatban a kommunizmus végét jelzi:

„A magyar forradalom olyan sebet ütött a kommunista rendszer testén, ami soha nem gyógyul be. A kommunizmus minden gonoszsága, gyöngesége; a szovjet imperializmus, ez az elnyomó rendszer mint gennyedő seb fedte be a magyar nemzet testét, de a magyar nép kimetszette azt.” Hadd fejezzem be ezeket az idézeteket Andrej Amalrik. a szerencsétlenség áldozatává vált szovjet disszidens író, 1977-ben hozzám írt levelére való utalással. Amalrik úgy véli, hogy a szovjet blokkban történt minden változás elképzelhetetlen lett volna a magyar forradalom nélkül. Amalrik ide sorolja a kádári gazdasági reformokat, a ,prágai tavaszt’, a szovjetben folyó emberi jogokért küzdő mozgalmat, de még a nyugat-európai Eurokommunizmust is:

,,1956 eseményei, melyek a magyar forradalomban tetőztek, mély benyomás tettek rám és korosztályomra. Komoly oka van annak, hogy minden. amit tettünk és cselekedni fogunk, ennek a hősi évnek fémjelét viseli.” — fejezi be levelét Amalrik.

Az 1956-os forradalom nemzetünk politikai és erkölcsi aranyalapja. Bölcsen gazdálkodjunk vele, értékesítsük azon a téren, amin az emigránsok a leghatásosabban dolgozhatnak: öregbítsük vele nemzetünk hírét a világban.-74-