Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

nyei alkották az első Habsburg-magyar kiegyezést. Rudolf elismerte a magyar alkotmány érvényét és visszatért a törvényes útra. 1. Lipót (1657- 1705) abszolút uralmát és ismételt alkotmánysértéseit a Thököly felkelés követte, aminek eredményeképpen az 1681-es soproni diétán ismét kibékült az uralkodóház és a nemzet egy része, ha a felkelés tovább folyt is. De alig száradt meg a tinta a soproni kiegyezést és törvényeket szentesítő okmányokon, Lipót újra abszolút uralmat vezetett be, amire már a nemzet általános felkeléssel és szabadságharccal válaszolt, akkor amikor 11. Rákóczi Ferenc személyében avatott vezetőre talált. 1711-ben a szatmári békével véget ért a hosszú küzdelem. A béke új kiegyezés volt, amelyben a nemzet elismerte az uralkodóház örökösödési jogát, a király pedig arra tett ígéretet, hogy az alkotmányt tiszteletben tartja. Mária Terézia 1765- ben tért le az alkotmány útjáról, ezt a politikát fia II. József, a kalapos király folytatta. A fokozódó ellenállás következtében halálos ágyán azzal, hogy törvénytelen rendeletéit (egy néhány kivételével) visszavonta és öszszehívta a diétát, valójában II. József is kiegyezést kötött a nemzettel. Ferenc császár és király a napóleoni háborúk terhétől megszabadulva abszolút uralmat vezetett be, de a reformmozgalmak oly erővel söpörtek végig hazánkon, hogy 1825-ben kénytelen volt a diéta összehívásával az alkotmányosság útjára lépni — ez egy újabb kiegyezés. Az 1848-1849-et követő véres önkényuralmat 1859 és 1867 között enyhíteni kényszerült Ferenc József, s ez utóbbi évben végre megkötötte a nevezetes kiegyezést és ezzel a nemzet alkotmánya ismét helyreállt.

A kérdés az, hogy vajon összehasonlítható-e a kádári kiegyezés a magyar-Habsburg kiegyezésekkel? Az utóbbinak az a lényege, hogy a magyar nemzet készen áll arra, hogy alkotmányának megsértője ellen fegyvert ragad, ez volt a legfontosabb politikai és erőhatalmi tényező, amit a Habsburgok megtanultak tisztelni. Volt egy geopolitikai tényező is a Habsburg időszakban. Magyarország területe az örökös tartományokhoz viszonyítva nem csak rendkívül nagy volt, hanem a közlekedés, a vasutak kiépítéséig rendkívül nehéz volt. Magyarország keleti részein, Kárpátalját és a Nagyalföld keleti végeit beleértve, különösen esős és téli időszakokban az utak teljesen járhatatlanok voltak. A Habsburg hadsereg ezért képtelen volt egész Magyarországot tartósan uralni. így a földrajzi nehézségek és a nemzet ellenállásra való készségének kombinációja a Habsburg uralkodóházat újra és újra kiegyezésre kényszerítette. A nemzet elismerte a dinasztia jogait, az viszont kötelezte magát, hogy betartja az alkotmányt. Bizonyos erőegyensúly létezett, amelyben mindkét félnek súlyos ütőkártyái voltak, így mindkettőnek érdeke volt a megegyezés. Ezek a Habsburgmagyar kiegyezések hona fuie szerződések voltak, amelyben a szerződő felek kölcsönösen engedményeket tettek.

Hazánk 1945 óta fennálló helyzete és a Szovjetunióhoz való viszonya ezektől a körülményektől alapvetően különbözik. Hazánk mind földrajzilag, mind pedig a nemzeti erőforrásai tekintetében parányi a szovjet ko- 69 -