Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

SZ. KANYÓ LEONA

Kirekesztve

(Lezsák Sándornak levél helyett)

Kígyóvérű gondolatok fogják gerinckanyarokba a világot: jó lenne kipréselni a legelvetemültebb gondolatot is.

Sikamlós fejem koronája a tiétekre billen.

Ti vagytok a hősök. Én. a tekergésekre kényszerült szörny: még irtózástokra is érdemtelen. Ektodermális szerelmeket dadogok a szívet feszítő SZÓ helyett.

Beégetett bőrtönrácsnyom a szívemen.

A SZÓÉRT. Hallgatok. Hallgatok?

Kiért? Kikért is kiálthatnék itt. a legtúlsóbb végeken? Új nemzetiségű unokáim az ősöket is kihúzták juss-talpam alól. Fájom a SZÓT, de kimondani már nem maradt jogom.

HOVÁ TARTOZOM?!

Végtagok nélkül hadonászom akarásaitok megfogalmazhat ósága felé. Satnyul egyre satnyul a gyökér, aminek szívóidegén magyarul tanított meg verset imádkozni és versül átkozódni az anyám.-55-