Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

És emlékszem, hogy olyan kisfiús mosoly volt az arcán, mint aki büszke rá, hogy milyen okosan és elegánsan fejezte ki magát, még ravaszkásan kacsintott is hozzá.

És hozzáfűzte, hogy az. attasé meg volt lepve, mert nyilván arra számított, hogy ő majd valamiféle katonai segítséget kér — de ő még finoman meg is nyomta a szót, hogy „ERKÖLCSI támogatás”.

Na hát ez volt az a sötét konspiráció, amit aztán a Fehér Könyv is fölemleget.

Sokáig őrizgettem aztán ezt a Hennessey-konyakot, azzal hogy majd együtt bontjuk ki, amikor már otthon lesz Pali------Aztán, évek múlva, elajándékoztam. Mert hát képtelenség lett volna csak úgy meginni.

Még egy találkozása volt Palinak ezután az angol attaséval — ő mesélte ezt is —, már az utolsó napok egyikén, talán harmadikán. Amikor kivitte az összes nyugati követség katonai attaséját Budapest határába, és megmutatta nekik, hogy hogyan ásták be magukat az oroszok. Hogy igen, a főváros területéről kivonultak, de itt vannak a város körül, megerősített állásokban, egy aknamező védelme mögött.

Megjelent azokban a napokban egy interjú is Palival az Igazság című újságban, egy jó hosszú interjú — meg is volt ez nekem, még azon frissiben elolvastam, és faggattam erről is az uramat, hogy hogy is volt ez, miképpen folyt le a beszélgetés, —- Ugyan mondja Pali —, csak nem képzeled, hogy nekem ennyi időm volt, hogy ott a rumli közepén újságírókkal tárgyaljak! Odahívtam a helyettesemet, Csibát, ő beszélt az újságíróval! — így mondta. — Aztán én éppen mentem be a Parlamentbe, és mondtam neki, hogy ha éppen ideje van, üljön be mellém a kocsiba, jöjjön velem, az úton azért beszélgethetünk

Én megkerestem később ezt az újságírót — ahogy hát mindenkit megkerestem a következő években, aki csak valamit is tudhatott az uramról ezekből a napokból — akkor még emlékeztem a nevére és megkerestem. És ő mesélte, hogy csakugyan így volt, tényleg a kocsiban beszélgettek. És még emlékezett is rá, hogy ahogyan a Szabadság téren mentek át. látták hogy le van verve a csillag a szovjet emlékműről, és akkor megkérdezte Palit, hogy ő. mint egykori szovjet partizán, és mint aki a szovjetekkel szövetséges magyar hadsereg tisztje volt, hogyan vélekedik erről. És hogy erre azt felelte az uram, hogy „Nézze, 44-ben az én szememben a németek megszálló hadsereg voltak; úgyhogy én az oroszokra úgy néztem mint FELSZABADÍTÓKRA. De nincs az a hadsereg, amelyik tizenkét év után még mindig felszabadító lenne: ennyi idő után az már ugyanúgy MEGSZÁLLÓ hadsereg. A hazám megszállói ellen pedig mindenkor harcolni fogok!” Ezt mondta neki az uram.

Ezek a mondatok nem szerepelnek az interjúban. Elmondta az újságíró. hogy ezt azért jobbnak látta kihagyni.

Harmadika, szombat — azt hiszem akkor volt a függetlenség bejelen-42-