Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

És hát persze ez a bizonyos „még egy lövés” mégis történt — így volt ez.

Meg egy sor apró epizódot mesélt Pali, ilyen kedves történeteket, hogy például egyszer hosszú napok után végre hozzájutott, hogy le tudjon dőlni egy-két órára, persze azonnal elaludt — és mire felébredt vagy felébresztették, addigra a fiúk leoperálták a zubbonyáról a paroliját, és egy nemzetiszínű szalagot varrtak a helyére, meg a sapkáját is átalakították, levették róla a gombot a Rákosi-címerrel, és egy Kossuth-címert erősítettek fel a helyére-----*

Egy-két nap múlva, szerdán, 31-én újra betoppant Pali. Fenn voltak épp a nővéremék, meg valami ismerősök is, elég sokan voltunk — persze mindenki boldog volt, ünnepelték hogy él, és hogy a forradalom oldalán áll

Emlékszem, hozott valaki egy röpcédulát, „Nagy Imre az Ávó bábja”, meg ilyen hülyeségek voltak rajta, ott nézegettük döbbenten — és akkor ezt megmutattam Palinak is, és kérdeztem hogy szerinte Ml ez, és vajon kik terjesztik, KINEK a véleménye ez az őrültség?

És ő azt felelte, hogy hát igen, ilyen zavaros időkben mindenféle vélemény fölbukkanhat és szóhoz juthat, de ez talán nem különösebben veszélyes, nem kell komolyan venni és kész — de azért egy kicsit ő is elkedvtelenedett tőle.- Ti mindenkinek azt mondjátok, hogy Nagy Imre mögé kell felsorakozni! — ezt mondta az uram. — Itt most nem szabad széthúzni, nem kellenek pártok sem. azzal ráérünk még! Most az ország olyan helyzetben van, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak, most egységre van szükség, és ezt az egységet Nagy Imre mellett találhatjuk meg! — ezt mondta akkor este Pali.

Azokban a napokban már sokat volt ő a Parlamentben — vagy a Kiliánban volt, vagy a Parlamentben. És emlékszem, mesélte, hogy a Parlamentben lépni sem lehet a vidéki küldöttségektől, állandóan jönnek mindenhonnan a piszlicsári kis problémáikkal, hogy van nekik egy párttitkáruk, aki ilyen volt meg olyan volt, most mit csináljanak vele, becsukják vagy felhúzzák, vagy mi legyen — és akkor Pali magyarázta ott nekik, hogy ez most igazán nem a legsürgősebb kérdés.

Mondom nekik hogy most ne ezzel törődjenek! Különben is, olyan nincs hogy népítélet - azt mondja —, de ez most tényleg rá is ér! Mert itt most egy ellenség van: az oroszok! Akik ellen kaszával-kapával is harcolni kell, mindnyájunknak, együtt! És majd ha ezzel már rendben leszünk, akkor még mindig ráérünk a kis párttitkárocskák vacak ügyeivel bíbelődni, törvényes bíróság előtt! Addig ha akarják, tegyék őket rács mögé, vagy akár hagyják őket a fenébe, úgyis meg vannak ijedve, ártalmatlanok, és most ennél sokkal fontosabb és sürgősebb dologra kell figyelni: az oroszokra! — ezt mondta.

Harmadikán, szombaton megint járt otthon — vagy ez még pénteken- 40 -