Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

gátasoknál, melyek egérfogakkal rágják szét a jellemet, többet érnek a kis szabálytalan cselekedetek is, mert ezekben kihívás van, döntés és autonómia s az időben ezek formáló erővé állnak össze.

A távlatok tisztelete s valami súlyos illuziótlanság egyszerre jellemezte Donáthot. A kettő közti feszültség tartotta őt élete végéig egyensúlyban. Ezért az egyensúlyért azonban nagy árat kellett félévszázad alatt fizetnie.

Amikor a huszonhároméves Donáth Ferenc elindul a politikai cselekvés izgalmas és talányos útján, az európai s a magyar baloldalnak még életképes látomásai vannak a jövőről. A Márciusi Front, amelyben kitörölhetetlenül fontos szerepe volt a fiatal jogásznak, a történelem villanófényébe állítva mutatta föl a harmincas évek Magyarországán a demokrácia és a nemzet egymásba olvasztásának tervét.

Tudjuk, mi lett belőle. És tudjuk a folytatást is: háború, bukás, újabb országvesztés, kényszerpályán befutó remény, diktatúra, koholt perek és akasztások, forradalom, zsibbadt ocsúdás, szélárnyék, évtizedes finom sorvasztás a fejekben s mentegetőzve agonizáló reformkor! És ezzel párhuzamosan Donáth számára is üldöztetés, rövid ideig tartó győzelem-érzet, önáltatás, aztán a börtön, száműzetés, s a majdnem-vértanú halál emléke a belülről megtámadott testben. Egy magyar politikus sorsa — mondhatnánk katartikus dadogással és zavarral. Egy magyar politikusé, aki egy adott történelmi pillanatban nem a Kreonok monológját hallotta erőteljesen fölcsattanni az időben, hanem az Antigonékét: a halottat igenis el kell temetnünk, meg kell jelölnünk sírját, mert testvér a halott!

A gyakorlati politikából kiszorulva Donáth Ferenc azonban moralistaként is politikus maradt. Hatalom és eszközök nélküli politikus, akinek nincs újságja, intézménye, televíziója s legföljebb csak embertől emberig sugározhat. Életforma-váltása nemhogy letörte volna, épp ellenkezőleg — fölszabadította. Soha, egyetlen percig nem kísérelte meg politikai vesztesként eljátszani az erkölcsi győztes szerepét. Bölcsebb, emelkedettebb s magyarabb volt ennél, hisz tudta: olyan országban élünk, amelyben nincs külön győztes és vesztes, csak káröröm van és bosszú , mert a felek közül itt bármelyik veszít, veszít vele a másik is! Kormány és ellen-hatalom? Egy egészségesebb országban a jó megosztottság a társadalom működésének az alapja. Nálunk viszont, ahol a semmiségekből is katasztrófák robbanhatnak ki, mindkét fél részéről csínján kell bánni a szakítópróbákkal. Itt csak egyetlen orvosság létezik: minél szabadabb, annál megértőbbé és résztvevőbbé tenni az embert, hisz minél sza-16-