Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
A Vadak Útján FerdinandV György, Szivárvány Könyvek II., Chicago, 1986. Az Interpress Magazin 1985. októberi számában megjelent Anthony Burgess esszé a következőket írja a szépirodalomról: ,,A szépirodalom az alapvető információk közlésén túlmenően az emberi lélek bonyolultságát tükrözi, cselekménye személyek vagy eszmék összeütközéséből keletkezik. A novellák, regények elsősorban a hősök ábrázolása cselekedeteikben. Az író azonban nem érheti be azzal, hogy lelkeket, gondolatvilágot teremt, léteznie kell a testnek és a tér-idő dimenziónak is, amelyben ez a test él mozog, gondolkodik és érez.” Ferdinandy György ,,A vadak útján” c. novelláskötete hűen tükrözi ezeket az alapigazságokat. A kötet az író hetedik magyar nyelvű elbeszéléskötete, mely hat újabban (1984-1986) írt elbeszélést, tizenkét régebben készült, de könyvben még meg nem jelent karcolatot és egy hosszabb 1985-ben írt írást tartalmaz. Egy jó könyvnek már a mű elején be kell vonnia az olvasót a cselekménybe s ez Ferdinandynak ragyogóan sikerül. A kötet első novellái, u.n. ,,én-novellák”, az író személyes élményeit tükrözik. Vallomások, visszaemlékezések, melyeknek külön érdemük, hogy hitelesek, szórakoztatóak, amellett némi ismeretet is nyújtanak. A régebbi írások témái változatosabbak. Itt Ferdinandy már szereplőket alkot, jól megrajzolt reális hősöket, mint Harold az „Alkalmatlan” c. novellában, vagy Sirató a „Sirató munkát talál" c. írásban. Ezek a figurák a személyiségük megtartása mellett is hordoznak valami általánost. Kár, hogy csak egy pillanatra bukkannak fel s mielőtt jobban megismernénk őket már el is tűnnek. Ferdinandy röviden, tömören ír. nem firtatja a mély magyarázatokat, ennek ellenére gyarapítja az olvasó tudását az emberi tulajdonságokról, ami nem minden írónak sikerül. Hősei a mindennapi élet szereplői, témái az emberi sorsok egyegy villanásnyira megvilágított darabkái. Mivel az írójói ismeri az emberi cselekedetek rugóit, jellemzése kitűnő. „A furcsa idegen szerelem" c. novellában így fest elénk egy szereplőt: „Nem volt szép lány, a meleg égöv alatt húsz éven felül csak a boldogság teszi széppé az embereket. Behúzta a nyakát, ez volt a szokása. Mint akit megütöttek. A csend burkán, mely körülvette, érződött a magány.” Finoman díszít, nem túloz, távol áll tőle minden üresen csengő, tartalomnélküli hatásvadászat. Stílusa hajlékony, tömör, mégis könnyed. Eleven, választékos nyelvet alkalmaz. Különösen szépek a hasonlatai. „Lehúzott, akár a hínár...” — írja, majd megállapítja: „Az égbolt kitisztul, akár az. emlékezet...” Máshol: „A vonat ablaka, akár a mozi vászna...” Érdekesek a szótársításai is: „Csikordulnak számban a szavak...", vagy: „Bővizű mosoly ömlött el az arcán...” Ferdinandynak jó érzéke van a jelenetek átéléséhez, különösen fogékony a hangulatokra, melyeket sajátos aromájú fanyar humorral gazdagít. Kitűnő író. jó elbeszélő és remek megfigyelő, melynek eredményeként írásai szórakoztatóak, ugyanakkor elgondolkodtatóak is. A kötet egyetlen hátránya a rövidsége, szívesen olvasnánk tovább; kár, hogy az oldalak oly hirtelenül megszakadnak. A könyv kiállítása esztétikus. A fekete fedőlap kissé borús, de elegáns, kötésterve választékos. A szöveg betűi szépek, a szedés szinte hibátlan, tetszetős. A Framo Publishing által kiadott Szivárvány Könyvek eddig megjelent kötetei után Ferdinandy György könyve méltó folytatás. Remélhetőleg a szép magyar stílust kedvelő olvasó kezébe is eljut. Domány Klára- 153 -
